Főrendiházi irományok, 1887. I. kötet • 1-89. sz.

Irományszámok - 1887-12

XII. SZÁM. 39 A helyi érdekű vasutakról szóió törvénynek módosítása által a takarékosság követelményeit kielégíteni kivánjuk, de tekintve az ország egyes részeinek kedvezőtlen közgazdasági viszonyait, egyszersmind azt is biztositandónak tartjuk, hogy az ezen viszonyok javitása körül el nem odázható szükségletek méltánylást találhassanak. A vasúti jognak törvénybe foglalását szintén szükségesnek tartjuk. A királyi kisebb haszonvételek kilátásba helyezett megváltására nézve reméljük, hogy sikerülend az állam és a magánosok érdekeit egyaránt kielégítő módozatot megállapítani. A közigazgatási bíráskodás szervezése fontos, de nehéz kérdésénél magunk részéről is keresni fogjuk a megoldás oly módját, mely a polgároknak minél teljesebb jogvédelmet nyújt, a nélkül, hogy a közigazgatás gyorsasága, hatálya s az által az állam érdeke szenvedjen. A tárgy fontosságához méltó figyelemmel fogunk foglalkozni a Horvát-Szlavonországokkal kötött s ez év végével lejáró pénzügyi egyezmény megújításával s hiszszük, hogy az igazság és méltányosság alapján kiegyenlíthetjük a fenforgó nehézségeket. Teljes készséggel fogunk eljárni a véderőről szóló s az 1889. évben lejáró törvénynek megújításában is, a melyet a monarchia másik államával egyetértőleg kell elintéznünk. Örömmel értettük, hogy a monarchia az összes külhatalmakkal folytonosan barátságos jó viszonyban áll s alapos remény van ahhoz, hogy Felséged kormánya buzgón közreműködve azon tényezőkkel, melyekkel eddig a békét megóvni sikerült, annak zavartalan megőrzése ezentúl is biztosíttatni fog. Mi is óhajtjuk és reméljük a békét, hogy anyagi és szellemi fejlődésünk meg ne zavartassék. Minthogy azonban a világ helyzete nem olyan, hogy véderönk minél tökéletesebbé tételéről meg lehetne feledkeznünk, ez irányban szintén teljesíteni fogjuk hazafiúi kötelességünket. Tudjuk, érezzük, mily súlylyal nehezedik e feladat megoldása a népek vállaira, de a monarchia becsülete és biztonsága megóvására szükséges áldozat súlyát könnyíteni fogná a hála érzete Felséged iránt, ki szent István koronájára új fényt árasztott, a hódolatteljes tisztelet és ragaszkodás, mely a magasztos hivatását önfeláldozással teljesítő Uralkodó irányába magyar hazánk lakóit mindinkább fokozódó mérvben lelkesíti. Kik egyébiránt császári és apostoli királyi Felségednek kegyelmébe ajánlottan maradunk. Császári és Királyi Felségednek legalázatosabb örökös hűségű szolgái, Magyarországnak és Társországainak országosan egybegyűlt Főrendéi.