Főrendiházi irományok, 1887. I. kötet • 1-89. sz.
Irományszámok - 1887-47
XL VIL SZÁM. 195 előirányzott 35,576*56 köbméternyi tömeg helyett tényleg 58,322*06 köbméter lett készítve és lerakva. Ugyanis az alap szilárdsága s a reá helyezendő épület biztonsága érdekében szükségesnek találtatott, hogy a beton tömege szaporittassék, mert a biztos alapot nyújtó kavicsréteg, melyre a beton lerakandó volt, a Duna felé erős lejtéssel bir, mely körülmény azonban csak az 1886. évben eszközölt alapos kémlő-fúrások folytán s különösen az alapgödörnek teljes kiásása után volt megállapítható ; továbbá, mert az előbbeni vízvezeték műtárgyai, nevezetesen pedig nagy átmérőjű és mélységű kutai helyén maradt üregeket fenékig kellett betonnal kitölteni. Ezen okoknál fogva megtartván a betontest felső lapját az előirányzat értelmében a Duna 0 pontja fölött + 2 méternyi magasságban, a betonozással több helyen tetemesen mélyebbre kellett hatolni s a betonréteget vastagabbá kellett tenni, mint a költségvetés készítésekor számítottak. Ily módon, míg az eredeti előirányzatban a betonréteg vastagsága általában 2 méterben volt felvéve, az, az egyes részeken 4*69—4*20 és 3*50 méter vastagságban lett tényleg lerakva. Ehhez járul még, hogy a talajvizek felszivároghatásának az udvarokban is biztos megakadályozása érdekében, az udvarok területei is mindenütt 0.75 méter vastag betonlemezzel vonattak be. A betonozási munkát illetőleg megjegyzendő még, hogy miután a betontest szilárdsága, s így a reá helyezett épület biztonsága is nagy részben azon cement jóságától és kötőerejétől függ, mely a beton készítéséhez felhasználtatik, különös gond fordíttatott a felhasznált cement jó minőségére. Azért minden egyes cement-szállítmány felhasználás előtt az épitési iroda helyiségeiben e czélra berendezett laboratóriumban meg lett vizsgálva s csak oly cement alkalmaztatott, a mely a fennebb említett tulajdonságaira nézve kedvező eredményt mutatott. A betonozáshoz magyarországi lábatlani cement használtatott, mely "minden tekintetben teljesen megfelelőnek találtatott. Az 1887. év folyamában teljesített munkák közül megemlítendő továbbá az új rakpartnak építése. A Rudolf-rakpartnak azon részét ugyanis, mely az országház előtt vonul el, az országház dunai homlokzatán tervezett három kiszökellék miatt le kellett bontani s a Duna sempontja felett 11 méternyi magasságra újra fel kellett építeni. Az ekképen készítendő új rakparti fal a régi rakpart magasságáig, vagyis a Duna 0 pontja felett 4- 8*8 méterre tényleg felépült, mi által és ezzel kapcsolatos földfeltöltéssel az épitési terület netán bekövetkezhető árviz esetére is teljesen meg van védve. Az új rakparti rész költsége a helybenhagyott eredeti költségvetésben 136,061 frt 88 krral volt előirányozva. Ámbár ezen munkálat még nincsen teljesen bevégezve: mégis, minthogy a föld- és kőmivesmunkákat a fővállalkozó, a kőfaragó munkákat pedig a rakparti kőfaragó munkákra szerződött vállalkozó a kötött szerződések értelmében a megállapított egységi árak mellett tartoznak teljesíteni, már most biztosan meg lehet állapítani, hogy az új rakparti rész felépítésének költsége körülbelül 96,000 frtot nem fog meghaladni. E szerint ezen munkanemnél mintegy 3§,000 frt megtakarításra biztosan lehet számítani. A tulaj donkép eni építkezési munka előhaladása szempontjából megemlítendő végre még, hogy a betonozás befejeztével az alapfalak építése is már megkezdetett. Ámbár már fennebb az egyes munkálatoknál meg volt említve, hogy azok tényleg mennyibe kerültek, s mennyi volt a költségvetésben azokra előirányozva : mindamellett annak könnyebb áttekinthetése végett, hogy a tényleges költség az előirányzathoz miképen aránylik, bátor vagyok azon épitési munkaszakokra nézve, melyek eddig már vagy egészen befejeztettek, vagy ha nem fejeztettek is még teljesen be, tényleges költségük már most biztosan megállapítható, a következő átnézetet r adni. 25*
