Főrendiházi irományok, 1887. I. kötet • 1-89. sz.
Irományszámok - 1887-43
XLII L SZÁM. 187 bogy ellátásához tiszti állatorvosra szükség van; de különben is reánk nézve a nemzetköri forgalom szempontja legfontosabb és e szempontból tekintve a kérdést, az állategészség-rendőri igazgatás helyessége bir első sorban jelentőséggel, mely pedig tiszti állatorvos nélkül nem képzelhető. Hogy a minister a jelen törvény által felhatalmaztatik arra, hogy vagyonos községeket állatorvosok tartására kötelezhet és e czélból több községnek egy érdekeltségi körbe való csoportosítása is meg van engedve, az a tenyésztési és az előbb jelzett körülményben leli indokolását. A törvényjavaslatnak azon rendelkezése (123. §), mely a vármegyei állatorvosokra vonatkozik, akkor fogná elérni ideálját, ha minden járás főnöke, tehát minden főszolgabiró oldalán egy tisztán járása számára szolgáló vármegyei állatorvos működnék. Ezt az állapotot azonban azonnal a törvény életbelépte után részint a szükséges anyagi eszközök, de a képzett állatorvosok hiányában sem igen lehet elérni. A kormány föladatát fogja képezni a rendelkezésre álló eszközökkel a vármegyei állatorvosok ügyét lassankint akkép fejleszteni, hogy a szükségnek és az állategészségügy helyes kezelésének elég tétessék. Az állami állatorvos (136—142. §.) a minister ellenőrző közegét képezi, segélyével a központi állami kormányzat a törvényhatóságok működéséről részrehajlatlan tájékozást szerez. A mint e szakaszokban kifejezett rendelkezések matatják, az állami állatorvosnak főfeladatát képezi az állategészségügyi teendők végrehajtását ellenőrizni, a tapasztalt hiányok pótlását illetékes helyen sürgetni s a mennyiben ez eredményre nem vezetne, a központi kormányzatot a további teendők iránt informálni. Már most is, midőn pedig még az állami állatorvosok viszonya a hatóságokhoz oly szabatosan, mint a jelen törvény által történik, körvonalozva nincs, konstatálhatom, hogy az állami állatorvosi intézmény azon czéloknak, melyek létesítéséhez kötve voltak, minden tekintetbei] megfelel. Hogy azon határszéli állategészségügyi közegek részére (143 — 144. §.), kik országos czélokból működnek az ország szélein, a szolgálati utasitást a minister adja meg, az a dolog természetéből következik. A 145. §-ban érintett kormáaybiztos-küldhetési jog, a kormány felelősségében és felügyeleti jogában leli indokát. A IX. fejezetre (büntetések meghatározása) nézve csak átalánosságban vagyok bátor azon megjegyzést tenni, hogy összeállításánál a magyar büntető-törvényekben foglalt elvi álláspontok vétettek figyelembe és egyátalában a kihágásokról szóló büntető-törvény (1879: XL. t.-cz.) átalános határozatai, — a mennyiben a jelen törvényjavaslat világosan eltérő rendelkezést nem tartalmaz, — az ezen törvényjavaslat szerint kihágásoknak minősitett cselekmények és mulasztások megítélésénél is irányadók. Ezen törvényjavaslat által minősitett kihágásoknál kizárólag pénzbüntetések állapíttattak meg azért, mert tapasztalás szerint az ilyen büntetések a közönség legnagyobb része ellen a leghatásosabbak és mert az ezen törvényjavaslat intézkedései ellen vétők rendesen anyagi érdeket sértvén, méltányos, hogy anyagi kárral sújtassanak. Annak indokát, hogy mi vezérelt akkor, midőn a jelen törvény 150. és 151. §-aiban szabálykint állittattam oda, hogy a pénzbüntetéseknek egy hányada az illető község pénztára részére jusson, már az átalános indokolásban volt szerencsém érinteni. 2é*
