Főrendiházi irományok, 1887. I. kötet • 1-89. sz.

Irományszámok - 1887-43

XL!]!. SZÁM. 175 Ezen államok eddig még mindig elzárva tartják előttünk piaczaikat. Tagadni nem lehet ugyan, hogy a beviteli tilalmat részben a mostani protectíonistikus rendszerben lehet keresni, de másrészt kétségtelen, hogy ha azt akarjuk, hogy ezen államok sorompóikat eltávolítsák, részünkről minden garancziát meg kell adnunk, és el kell vennünk még a legkisebb ürügy látszatát is a tekintetben, hogy állatainkkal hozzájuk ragadós betegségeket behurczolhatnánk. Ezen eredményt pedig egyedül az állategészségügy teljes rendezésével érjük el. Ha még mindezeken kivül kiemelem, hogy a külföldről behozott állati betegségek ellen egyöntetű eljárásnak biztosítása czéljából a magyar kormány az osztrák kormánynyal az í 886-ik évben megállapodásra jutott, s ezen megállapodásban a magyar kormány részéről azon Ígéret tétetett, hogy az állati járványok elfojtása iránt, törvényhozási utón, legközelebb intézkedés fog tettetni, ugy hiszem, elég fontos indokot hoztam fel arra nézve, hogy ezen törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás végett benyujtatott. A törvényjavaslat tervezete a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumnak kebelében állíttatott össze. A javaslat összeállitásánál lehetőleg figyelemmel voltam azon nézetekre, melyeknek azon törvényhatóságok, kereskedelmi és iparkamarák, gazdasági egyesületek s egyéb érdekelt szaktestületek, melyeknek véleményét kikértem, kifejezést adtak, nemkülönben figyelemmel voltam azon megállapodásokra is, melyek az egyes ministeriumok kiküldöttjeiből és szakférfiakból alakitott enquête alkalmával hozattak. A törvényjavaslat szerkesztésénél, Francziaországnak, a Németbirodalomnak és különösen Ausztriának hasonló törvényei tartattak szem előtt; részint azért, mert ezek mint legújabbak, különösen szakszempontból, az állatorvosi tudomány mai színvonalán állanak, a legutóbbié pedig főleg azért, mert Ausztriával Magyarország közös vámterületet képezvén, e két állam közötti sürtí állati forgalom megkönnyítése elengedhetlenül megköveteli, hogy az állategészségügyi rendészet tekintetében lehetőleg egyöntetű eljárás követtessék. A mi a törvényjavaslatnak felosztását illeti, erre nézve, azon rokonságnál fogva, mely e két törvény között fennáll, a közegészségügyről szóló 1876-ik évi XIV. törvény czikket találtam czélszerünek követni. A törvényjavaslat tiz fejezetre oszlik és 155 szakaszt tartalmaz. Az első és második fejezet azon intézkedéseket foglalja magában, melyek az állategészség előmozdítására és megóvására szolgálnak. Ilyenek: az állatoknak külföldről való behozatalánál követendő eljárás, a marhalevélügy, az állatvásárokuak rendtartása, a közvágóhidak kérdése, a hajtóutak szabályozása, a gyepmesterség, az állatoknak vasúton és hajón] való szállításánál követendő eljárás, az állatok szállításánál használt gőzhajók és vasúti kocsik fertőtlenítésének ügye és végre az állati betegségek és elhullások bejelentésének kötelezettsége. A harmadik fejezet tüzetesen felsorolja és megnevezi azon ragadós állatbetegségeket, melyeknek felmerülésénél a közigazgatási hatóság beavatkozik, és mind a járvány kitörésének kipuhatolása, mind pedig annak elfojtása iránt intézkedik. A negyedik fejezet kizárólag a keleti marhavészszel foglalkozik. Ezen fejezet első részében körülirja azon eljárást, mely kérődzőknek és az állati nyers termékek forgalma tekintetében követendő oly országokkal szemben, melyekben a keleti marhavész ellen ezen törvény alapelveivel egyező rendszabályok állanak fenn, s e tekintetben különbséget tesz a között, ha ezen országok vészmentesek és a között, ha ezen országokban a vész hozzánk közelebb avagy pedig távolabb eső helyeken merült fel. Ugyanezen fejezet első része megjelöli az ország azon határszéleit, a hol állategészségügyi szempontból a szarvasmarhák állandóan világlatban tartandók, azaz törzskönyvezendők. Továbbá kiterjeszkedik arra is, hogy milyen legyen az eljárás a kérődzők és állati