Főrendiházi irományok, 1887. I. kötet • 1-89. sz.

Irományszámok - 1887-43

XLÎll. S2AM. 161 99. §. Rühös állatok bőre csak kellő fertőtlenítés mellett hozható forgalomba ; timártelepekre feldolgozásra ily bőrök fertőtlenítés nélkül is közvetlenül vihetők. Rühös juhok gyapja csak zárt zsákokban hozható forgalomba. 100. §. A rüh az utolsó elhullás vagy felgyógyulás esetétől számított 30 nap alatt tekinthető megszűntnek. I) A sertésorbáncz. 101. §. Orbánczban elhullt sertés szőröstül-bőröstül kiirtandó. 102. §. Sertésorbánczban beteg állat húsát és zsirját táplálékul forgalomba hozni és fölhasználni tilos. Mennyiben és mily föltételek mellett lehet azt ipari czélokra fölhasználni, azt a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister rendeletben állapitja meg. 103. §. Az orbáncz beoltása csak hatósági engedélylyel és állatorvos által történhetik. A beoltott állatok a beteg állatokkal egyenlő ellenőrzés alá esnek, 104. §. Az orbáncz az utolsó elhullás, leölés vagy felgyógyulás esetétől tizenöt nap alatt megszűntnek tekinthető. VI. FEJEZET. Hatóságilag kiirtott állatok utáni kártérítésről és a járványok ellen alkalmazott óvintézkedések költségeiről. 105. §. A ragadós betegségek kiirtása czéljából a hatóság által jelen törvény értelmében elrendelt leöléseknél a birtokos kártalanítást nem kap, ha az állat ragadós tüdőlobban, takonykórban, illetőleg bôrféregben vagy veszettségben betegnek találtatott ; valamint ha kutya vagy macska a veszettségnek vagy fertőzésének gyanúja miatt irtatott ki. Kártalanítás nem jár állami tulajdonban levő állatokért vagy tárgyakért. 106. §. Kártalanítás jár, még pedig a) a becsérték fele: 1. ha az állat leölése más mint a 105. §-ban emiitett ragadós betegség miatt rendeltetett el ; 2. ha ragadós tüdőlob, takonykór, illetőleg bőrféreg gyanújában álló állat leöletése rendeltetett el, és az állat a leöletés után is csak gyanúsnak bizonyult ; b) a becsérték kétharmada, ha az állat leölése más mint a 105. §-ban emiitett ragadós betegség gyanúja miatt rendeltetett el, és az állat a leöletés után is csak gyanúsnak bizonyult ; FŐRENDI IROMÁNYOK. I. 1887-92. 21