Főrendiházi irományok, 1887. I. kötet • 1-89. sz.
Irományszámok - 1887-43
154 XLIIL SZÁM. Vészes országokkal szemben. 49. §. Szarvasmarháknak behozatala vagy átvitele oly országokból, a honnan a keleti marhavész gyakori uralkodása következtében az országot állandóan vész fenyegeti, tilos. Azon országokat, a melyek ellen ezen §. rendelkezése alkalmazandó, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister rendeletben jelöli meg. 50. §. Másféle kérődző állatok, valamint állati termények, széna, szalma és egyéb takarmányféle, úgyszintén viselt ruha, lábbeli és rongyok behozatalára nézve, ha ily országok egész területe vészmentes, vagy a vész az ország határától távol eső csak kevés helyre szorítkozik, a 41. §. ; — ha pedig a marhavész nagyobb mérvet ölt, valamennyi kérődző állat, továbbá használt istálló-eszközök és marha-szerszám, végre viselt ruha, lábbeli s rongy feltétlenül visszautasitandó ; egyéb nyers állati terményekre a 43—46. §-ok intézkedései irányadók. Tengerről jövő állatok és árúk. 51. §. A tengeren szállitott kérődző állatok és állati nyers terményeket illetőleg követendő eljárásra nézve szintén az előbbi §-ok szolgálnak zsinórmértékül, azon kivétellel, hogy a tengeren érkező sós vizzel kezelt (macerált) bőr is fertőtlenités nélkül bocsátható be. E) Intézkedések a marhavész kitörésekor. Községi elöljáróság teendői. 52. §. Ha valamely állaton a keleti marhavész jelenségei mutatkoznak, vagy ez a vész csak gyanítható is, a községi elöljáróság tartozik arról az illetékes első fokú hatóságot azonnal értesíteni és azon idő alatt is, mig ez a helyszínén megjelenik: a) a vészgyanús udvart szorosan elzáratni ; 6) a község Összes marhaállományát (szarvasmarhát, juhot, kecskét) számba venni ; c) a községbeli szarvasmarha, juh- és kecskefalkáknak egymással érintkezését, és a határból való kihajtását megakadályozni; ezenfelül, a mennyiben ezt a helyi viszonyok megengedik, a községbeli szarvasmarháknak szigorú istállózását elrendelni; d) a gyanús esetet a községben ép ugy, mint a szomszéd helységekben köztudomásra hozni, a lakosságot a vész ragályosságára figyelmeztetni s a rendszabályok szigorú megtar tására felhívni. Az időközben esetleg elhullott marha a vészgyanús udvarban, az erre nézve kitűzött helyen kellően őrzendő és a vizsgálatig el nem takarítandó. A{ elsőfokú hatóság teendői. 53. §. Az illetékes elsőfokú hatóság, mihelyt a vészgyanús esetről értesül, köteles hatósági állatorvos közbenjöttével a kórleletet — ha szükséges — egy beteg állat bonczolása által megállapítani s a kóresetről a másodfokú hatóságnak jelentést tenni. Ha a kórlelet folytán a marhavész esete, vagy csak alapos gyanúja is forog fenn, az elsőfokú hatóság köteles :
