Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-426
CDXXIV. SZÁM. 57 hogy azon törvény, mely a monarchia mindkét részében érvényes, azon ministerek közti egyetértéssel hozassék, mely ministerek hatáskörébe tartoznak az illető törvény tárgyai, akkor természetes és logions, hogy a horvát bánnak véleménye is hallgattassék meg akkor, mikor a kiegyezési törvény értelmében az ő autonom hatáskörébe tartozó ügyekről törvény alkotandó Ha a magyar belügy-, igazság-, vallás- és közoktatásügyi ministerek a bán véleményét meghallgatják, mielőtt a monarchia másik felének miniztereivel tárgyalásba bocsátkoznak s megállapodásra jutnak, ezzel sem az 1867. évi XII. t.-cz. 8. §-át nem sértik, sem pedig a monarchia dualisticus rendszerét nem érintik, hanem eleget fognak tenni a Horvát-Szlav ones Dal m át or szagok autonom helyzetének s azon szükségnek, mely parancsolja, hogy a nevezett országok különös s a magyar törvényekkel sokszor nem egyenlő törvényei tekintetbe vétessenek. Erdélyben érvényben álló törvények különbsége itten nem hozható párhuzamba, mert ha különbözők is Erdélyben a törvények, mégis Erdélyben ugyanaz a végrehajtó é& törvényhozó hatalom, mely Magyarországon is. A horvát üzenet azon inditványa, hogy Ö Felségének a bán előterjesztéseire és felterjesztéseire hozott legfelsőbb elhatározásai a bánnak eredetben adassanak ki s az ő irattárában őriztessenek, Horvát - Szlavonországok államjogi viszonyán alapszik. A horvát ministernek, illetve a közös kormánynak joga van felügyelni, hogy a bán felterjesztései ne érintsék ezt az állami közösséget vagy a közös érdekeket, a mint ezt az 1873. évi revideált kiegyezés 5. §-a rendeli, de ezen jognak nem az a következménye, hogy a bánnak Ö Felségéhez felterjesztett előterjesztései eredetisége és kezdeményezése megszűnjék; a bán felterjesztései azon jogon nem lettek a horvát ministernek, illetve a közös kormánynak felterjesztései. A tisztelt magyar országos bizottság nagybecsű üzenetében kifejtett azon véleménynek, hogy a mostani bizottságok nincsenek hivatva a kiegyezési törvény 37. §. tárgyában, valamit határozni, ezen országos bizottság nem szándékozik ellenmondani, ámbár az ellenkező vélemény is védhető volna, hogy a mostani országos bizottságok fel lettek hatalmazva a kiegyezési törvény nyel összhangzásba hozni mindazt, a miben *akár törvényhozási, akár végrehajtási utón az emiitett törvényen valami változás történt. Még kevésbé pedig szándékozik ezen országos bizottság kétségbe vonni azt, hogy a közös országgyűlés van hivatva és feljogosítva saját szervezésének megváltoztatásáról határozni. Deczélszerűneklátszik ezen alkalommal említeni azt is, hegy a közös országgyűlés ezen jog gyakorlatában nem hagyhatja szem elől a kiegyezési törvény határozatait s nem szállíthatja le a horvát képviselők megállapított számát mindaddig, mig ehhez előirt módon a HorvátSzlavón-Dalmátországok országgyűlése hozzá nem járulna. Az egyik és a másik üzenetben kifejtett más pontokra nézve is nagyobb vagy kisebb véleménykülönbség áll fenn; de miután azok nem elvi jelentőségűek, ugy ezen országos bizottság azokat szóbeli tárgyalásokra hagyja, melyektől kedvező eredményt vár, s nagyon fog örülni, ha mind a két tisztelt elnök megállapodása szerint a közös tanácskozások mielőbb legyenek megkezdhetők. Budapesten, 1886. évi november hó 10-én. A Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlésének országos bizottsága: Vukotinovics Farkas Lajos s. h. } elnöfa Miskatovic József s. k. 7 előadó. Fordítás hiteléül: Dr. Modyeh István s. Ä., horvát-szlavón min. titkár. FŐRENDI IROMÁNYOK. VII. 1884—87. 8
