Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-426
32 CDXXVL SZÁM. községekre átvitt ekkora hatáskör nemcsak hogy nincs összhangzásban a kiegyezési törvény határozott intézkedéseivel, hanem a horvát-szlavonországi községekre tetemes költségeket utalt nekik a természetes hatáskör gyakorlásában nagy akadályokat állított fel s azokat, daczára annak, hogy autonom hatóságok, némely tekintetben a közös kormány közvetlen illetékessége alá helyezte. Hivatkozva tehát ezen körülményekre> továbbá a kiegyezési törvény 22., 24. s 43. §-ai rendelkezéseire, valamint az 1873. évben revideált kiegyezés 3. §-ára, az alulirott országos bizottság ezen ügyet közös tárgyalás alá bocsátja, részéről pedig indítványozza, hogy a horvát-szlavonországi községek szabadittassanak fel a pénzügyi közigazgatás közvetlen gyakorlásától, s hogy e tekintetben a horvát-szlavonországi községeknél uralkodó pénzügyi közigazgatási rendszer a kiegyezési törvény fentemiitett rendelkezéseivel Összhangzásba hozassék. Az 1884. évi október hó 26-iki legalázatosabb feliratban, a " melylyel Horvát- Szlavon-Dalmátországok országgyűlése országos bizottságok összehívását kérelmezte, ezen országok anyagi érdekei s szükségeinek jobb gondozása iránt meleg óhaj fejeztetett ki. A jelentékeny beruházások, melyek Magyarországban évről-évre mind nagyobb terjedelemben, részint vasutak épitése, résziot a folyók eliszaposodott medreinek tisztítása s azok palijainak biztosítása, részint szükséges gyárak emelése által lettek befektetve, Horvát-Szlavon-Dalmátországokban a legkisebb ellenvetést sem idézték elő. A közös állam minden vidéke, feküdjék az bárhol, ha az adott beruházások által morális előhaladásra s jólétre fog emelkedni, hasznos lesz az egész közös államra. De összegezvén a beruházásokba fektetett összegeket, s felismervén Magyarország és Horvát - Szlavonországok közti roppant nagy aránytalanságot, a mellett pedig látván, hogy az adók minduntalan nőnek, a szegénység mind jobban terjed s a földmívelő, iparos és kereskedő visszafelé mennek, minden évben jobban és igazoltabban keltetett fel a kívánság, hogy ezen irányban Horvát-Szlavon-Dalmátországok anyagi szükségleteire nagyobb gond fordíttassák. Ezen országok anyagi érdekeinek gondozásával és fejlesztésével összekötött ügyeket a kiegyezési törvényben blzodalmasan a közös kormány igazgatására bízták, bizonyosan nem azon szándékból, avagy attól való félelemből, hogy ezen közös igazgatás azokat el fogja hanyagolni, hogy nagyobb szeretettel fogja ápolni Magyarországnak, mint HorvátSzlavonországoknak anyagi javát. Ezen közös kormány mind a két területnek, mind a két politikai nemzetnek kormánya, s a milyen igazságosan rakja az egyik és a másik vállaira az egyenlő terheket, oly igazságos lenne, hogy mind a kettőnek egyforma segélyt nyújtana, hogy a terheket is egyformán elviselhessék. Az itt kifejtett érvekre s magára a közös kormány természetes feladatára, nem pedig a kiegyezési törvényre, mely e tekintetben semmi különöst nem határozott, s nem is határozhatott, támaszkodik az alólirott országos bizottság, napfényre hozván az anyagi érdekeket, az országos bizottságok által leendő tárgyalás s a közös kormány által leendő figyelembevétel végett. Nem vévén figyelembe a többé vissza pem térhető multat, az alulirott országos bizottság észrevette és szívesen ismeri be, hogy a viszonyok e tekintetben egynehány év óta jobbra fordultak. A magyarországi vasúti hálózat kiépítése odáig haladt előre, hogy Horvát-Szlavonországokra czélszerűen nemcsak kiterjeszthető, hanem szükségképen kiterjesztendő is. A zagorjei, valamint a pakraczi vasút keletkezését a közös kormány tetemes áldozatokkal segítette elő ; ezen az utón ő kétségtelenül fog megmaradni és Horvát-Szlavonországokban a czélszerü vasúthálózat kiépítését folytatni. Nevezetesen igazoltnak látszik ama remény, hogy találtatni fog vasúti kooibináczió, mely képes lesz megmenteni Szlavónia fővárosát, a hajdan fontos és kereskedelmi tekintetben virágzó Eszéket, mely város a dályai vasút által kereskedelmi létében lett megkárosítva. Nem fog e tekintetben elhanyagoltaim a termékeny és munkás Dráva-völgye s igazságos,
