Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.

Irományszámok - 1884-426

30 CDXXVI SZÁM. hogy jövőben a bán előterjesztéseire és felterjesztéseire hozott legfelsőbb elhatározások a horvát-szlavón minister utján eredetiben küldessenek az autonom kormányhoz. Az 1868. évi I. t.-cz. 37. §-a következőket rendeli : »Horvát-Szlavon-Dalmátországok főrendéi s azon világi s egyházi méltóságok, kik 1848. előtt a magyar országgyűlés főrendiházában illési és szavazati joggal birtak, ezentúl is hasonló joggal tagjai lesznek a közös országgyűlés felsőházának mindaddig, mig a ház más alapon nem rendeztetik.« A mit a törvény akkor szándékozott, az 1885. évi VIÏ. törvényczikkel meg is történt, melyben a közös országgyűlés a főrendiházat más alapokon rendezte, figyelembe véve ugy a történelmi fejlődés, mint a mai kor igényeit, mi által a 37. §., habár részben is, hatályon kivül helyeztetett. De a mint Magyarország és Horvát-Szlavón-Dalmátországok egyetértőleg állapították meg a 37. §. határozatait s szentesitették a horvát-szlavon-dalmátországi főrendek s egyházi és világi méltóságok jogát,ugy az 1868. évi I. t-cz. 70. §-a értelmében egyetértőleg kell a 37. §. módosítását is szentesíteniük. Ezért az alulirott országos bizottság azt indítványozza, hogy az 1868. évi I. t.-cz. 37. §-a a főrendiház szervezetének módosításáról szóló törvényczikkhez alkalmaztassák. Ugyanezen okokból szükséges, hogy az 1868. évi í. t.-cz. 92. §-ának módositása is egyetértőleg állapíttassák meg, amely szakasz a többek közt azt rendeli, hogy a magy. kir. pénzügyminister Horvát-Szlavon-Dalmátországokban az állami javak jövedelmeire vonatkozó végrehajtó hatalmát az általa kinevezett zágrábi pénzügyigazgatóság által gyakorolja. Ezen rendelkezés értelmében a zágrábi pénzügyigazgatóság több éven át a pénzügyministerium nevében tényleg kezelte a Horvát-Szlavon-Dalmátországok területén fekvő államjavakat, ugy mint azokat Magyarországon a pénzügyministerium is kezelte. De az államjavak kezelése későbben ugy Magyarországon, mint Horvát-Szlavon - Dalmátországokban a földmívelési, ipar- és kereskedelmi ministeriumra lett bizva, s ezen ministerium, miután a Horvát-Szlavonországokban fekvő államjavak nagyobb részben állami erdőkből állanak, Zágrábban egy erdészeti igazgatóságot szervezett, s így ez által, nem pedig a zágrábi pénzügyigazgatóság által gyakoroltatik a HorvátSzlavonországokban fekvő államjavak jövedelmeire vonatkozó közös végrehajtói hatalom. Az államjavakat tehát most a földmívelési minister kezeli, de ő ezen minőségben nem közös minister, mert a földmívelés mint autonom ügy lett megállapítva. Nem tagadható ugyan a közös országgyűlésnek azon joga, melynél fogva bizonyos közös ügyek kezelését az egyik ministeriumtól elveheti s egy másikra átruházhatja, ha azt tartja, hogy azok természetesebben tartoznak ezen másik ministerium kezelése alá ; de az sem tagadható, hogy a kiegyezési törvény 70. §-ának betűje értelmében csak mindazon tényezők hozzájárulásával módositható, amely tényezők azt egyetértőleg alkották. Az alulirott országos bizottság czélszerűnek tartván, hogy az állami erdőket legczélszerübben egy szakszerű erdészeti igazgatóság kezelheti, belenyugszik a Zágrábban szervezett erdészeti igazgatóságba, s azt indítványozza, hogy ezen igazgatóság a hivatalos nyelvre nézve azon törvényes határozatokhoz tartozik alkalmazkodna melyek HorvátSzlavonországok területén a hivatalos nyelvről intézkednek, hogy annak legyenek alávetve ezen országokban lévő Összes erdészeti hivatalok, s végre hogy ezen országok fiai, ha a szükséges képzettséget az osztrák-magyar monarchia akármelyik erdészeti tanintézetében szerezték, erdészeti hivatalokat nyerhetnek el. Azon kérdés, melyet az országos bizottság most fog említeni, nem merül fel először. Azt a közös országgyűlés már a múlt ülésszakban tárgyalta s oly határozatot hozott, melylyel az alulirott bizottság nem elégedhet meg. Nincs kétség benne, hogy érzékeny dologról van szó, mert szó van a vagyonról, az ügy pedig a következő: »Az 1873. évi november hó 30-án kelt törvény, azaz a kiegyezési törvény némely intézkedései módosításáról szóló törvény 3. §-a azt rendeli, hogy Horvát-Szlavonországok összes tiszta bevételeiből 55%-kal a közös szűk-