Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.

Irományszámok - 1884-426

U CDXXVI. SZÁM. kedésének foganatosítását s annak a szükségét, hogy az jövőben jobban vétessék tekintetbe mint az eddig történt. Másik fontos támaszt nyújtanak a közös kormánynak a horvát-szlavón osztályok, melyek szervezését a 46. §. rendeli el. Ezen rendelkezésnek, valamint a horvát osztályoknak minden egyes közös ministeriumban leendő szervezésének indoka semmiesetre sem lehet az, hogy Horvát-Szlavonországoknak egynéhány fia hivatalt kapjon. A horvát-szlavón osztályok nem lennének igazolva még azon szükség által sem, hogy Horvát-Szlavonországokból a közös kormányhoz érkező s horvát nyelven irt beadványokat magyar nyelvre fordítsák s azokra horvát válaszokat tegyenek lehetővé, a mint ezt a törvény rendeli. Erre teljesen elegendő volna egy forditó hivatal, mely nem érdemli meg, hogy a kiegyezési törvény rendelkezései közé jusson. De a kiegyezési törvény elrendelvén a horvátszlavón osztályok szervezését, szem előtt tartotta azt, hogy Horvát-Szlavón és Dalmátországoknak mint politikai nemzetnek s a szent István koronája alatt álló külön területnek joga van arra, hogy képviselve legyen azon fontos hatóságoknál, melyek reájuk és Magyarországra nézve közösek. Ezenkívül tekintetbe vett sokkal közelebb álió s gyakorlatilag alkalmas tekinteteket. A viszonyok és körülmények Horvát-, Sziavon- és Dalmátországokban nem mindenben azonosak a magyarországi viszonyokkal és körülményekkel. Némely gyakorlati tekin* tétben különböznek szükségei és érdekei. Ezen különbséget a közös kormánynak tudnia és tekintetbe kell vennie, ha azoknak egyformán és igazságosan eleget akar tenni. Itt legjobban a horvát-szlavón osztályok járhatnak közbe, melyekben a fontos állásokat a horvát-szlavónországi fiak foglalják el s kik hazájukat, szükségeit, érdekeit és szokásait jól ismerik. A dolog természetében fekszik, hogy a horvát-szlavón osztályok fő- és különös érdekét az képezi, hogy a közös kormány készíttetvén a törvényjavaslatokat, kiadván a rendeleteket s elintézvén a beadványokat, ne érintse azon barázdát, melyet a kiegyezési törvény húzott. A közös hatóságok többi tanácsosai és előadói nem is csoda, ha szem előtt tartva csak az egészet, szem elől vesztik azon különösségeket, melyek a törvényen alapszanak s tekintetbevételre érdemesek. Ezen különösségeket nem egykönnyen vesztik el szem elől a horvát-szlavón osztályok. Kezdetben, mikor a ministeriumokban törvényjavaslatokat készítettek, vagy rendeleteket adtak ki, a horvát-szlavón osztályokban szokták volt kérdezni, vájjon a törvényjavaslat vagy a rendelet nem tartalmaz-e valamit, a mi a kiegyezési törvénynyel ellentétben áll. Erről az oldalról kell tényleg a horvát-szlavón osztályok szervezésének értelmét és jelentőségét felfogni. De valóságos szomorúság, hogy manapig mivé fejlődött ki és mivé változott át az oly helyesen szándékolt és magában véve is szükséges intézmény. A horvát-szlavón osztályokhoz nem mennek többé azt a tanácsot kérni: vájjon van-e ez ellen a kiegyezési törvénynek ellenvetése? Melyek Horvát-Szlavonország külön viszonyai és szükségei? melyek gyógyítandó sebei ?Majd nem azt lehetne mondani, hogy a horvát-szlavón osztályok nem is léteznek. Azon indokból tehát, mert a kiegyezési törvény 46. §-a a horvát-szlavón osztályok szervezését rendeli el, s továbbá azon indokból,' mert ezen osztályok a közös kormánynak Horvát-Szlavon-Dalmátországok iránti sokoldalú feladatait nagyon üdvösen támogathatják s az állami közösség megfelelő ffejlődésétí elősegíthetik, az alulírott bizottság azt indítványozza,, hogy ezen osztályok eredeti feladatuk sa fent kifejtett elvek szerint újjászerveztessenek. Az újjászervezés módját általánosságban természetesen mindegyik közös központi hatóságnak kell átengedni, mely legkönnyebben hozhatja azt ősszhangzásba azon igazgatás elvével, a mely nála fennáll. A különösségre az alulírott bizottság a következőket indítványozza: »hogy valamely központi hatóságnál elintézett, de Horvát-Szlavón-