Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-426
20 CDXXVL SZÁM. Melléklet a második ülés jegyzőkönyvéhez. A magyar országgyűlés tekintetes országos bizottságának. Budapesten. Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlésének 1884. évi október hó 26-án kelt legalázatosabb felirata értelmében a fenséges korona ugyanazon évi deczember hó 23-án kelt legfelsőbb leiratával legkegyelmesebben beleegyezését adni és elrendelni méltóztatott, hogy a nevezett országgyűlés egy országos bizottságot válaszszon, mely a magyar országgyűlés hasonló bizottságával tárgyalásokat folytatna az iránt, »hogy a fennálló kiegyezési törvény teljes világossága kölcsönös egyetértés által minden kétségen kivül helyeztessék«, kifejezvén egyszersmind azon biztos reményt is, hogy ezen az utón és ebben az irányban, a fennálló kiegyezési törvény alapján »sikerülni fog minden felmerülhető kérdést felvilágosítani s ez által a félreértések lehelőségét elhárítani«. Ennek megfelelőleg akkoriban, 1885. évi márczius hó 5-én a ministerelnök úr ő nagyméltósága a magyar országgyűlés mindkét házában a következő határozati javaslatot nyújtotta be, (a többit kihagyva) indítványozom: »Határozza el a tisztelt ház, egy 12 tagból álló országos bizottság kiküldetését, melybe a képviselőház 8, a főrendiház 4 tagot választana, s mely a horvát-szlavon-dalmátországi országgyűlés országos bizottsága által előterjesztet ügyeket a nevezett társországok küldöttségével megbeszélvén, igyekezzék a fennálló kiegyezési törvény alapján minden netán felmerülhetett félreértést elenyésztetni, és tárgyalásának eredményéről mielőbb tegyen az országgyűlésnek jelentést«, a magyar országgyűlés pedig elfogadván ezen indítványt, tényleg határozott s az indítványozott országos bizottságot választotta meg. Tehát ugy az 1884. évi deczember hó 28-án kelt s Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűléséhez intézett legfelsőbb leirattal, valamint a nagyméltóságú ministerelnök úrnak 1885. évi márczius hó 5-én a magyar országgyűlés mindkét házában tett határozati javaslatával is az országos bizottságok világos czélja ki lett jelölve, hogy rendületlenül állván a kiegyezési törvény alapján, megegyezőleg vizsgálják meg, mennyiben igazoltak és alaposak azon ellenvetések, hogy az emiitett törvény végrehajtásában az évek során oly szokások és eljárások lettek behozva s oly intézkedések történtek, melyek vele sem betű, sem szellem szerint teljes összhangzásban nem állanak, s hogy az országos bizottságok a tanácskozásról s ennek eredményéről saját országgyűléseiknek tegyenek jelentést. Ha már most a közvetlen ok és indok után kérdezzük, miért kérte a horvát-szlavondalmátországi országgyűlés 1884. évi október hó 26-iki feliratában országos bizottságok
