Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-445
198 CDXLV. SZÁM. 445. szám. (LU. ÜLÉS. 389. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Jelentése a főrendi ház pénzügyi bizottságának „a hadsereg, haditengerészet, honvédség és népfelkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában. A katonai özvegyek és árvák ellátásáról kiadott szabályok, részben Mária Terézia császárné és királyné, meg I. Ferencz ap. király országlásának idejéből származván, részben elavultak, részben pedig oly szűk körben mozognak, hogy a megváltozott viszonyoknak és a megélhetés köveelményeinek már távolról sem felelnek meg, ugy, hogy mindannyiszor, a midőn a katonai özvegyek és árvák ellátásának kérdése felmerült, a méltányos és jogosult igények kielégítése czéijából a kormánynak kegydíj engedélyezése végett 0 Felségéhez felterjesztést kellett tennie. A bizottság tárgyalás alá vévén az előterjesztett törvényjavaslatot, miután arról győződött meg, hogy az a fenforgó viszonyok közt a kitűzött czélnak megfelel, s az állam részéről teljesitendő egy fontos, s immár visszautasithatatlanná vált követelménynek eleget tesz : azt ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadta, s a nagyméltóságú főrendiháznak is elfogadásra ajánlja; megjegyezvén azonban a következőket: Az l.§-nak első sorában zárjel közt levő „hadbirák" szó után: „lelkészek" szót a szövegbe felveendőnek véli a bizottság, mert a lelkészek egy része nős lévén, háborúban és a tábori kórházakban teljesített hivatásuk közben elhalhatnak, s igy csak igazságosnak tartja a bizottság, hogy hátrahagyott családjaikról ép ugy gondoskodás történjék, mint a hadbirák és orvosoknál stb. a törvény által czéloztatik. A bizottság tárgyalván továbbá a képviselőháznak 3685. szám alatt hozott abbeli határozatát, hogy a kormány utasittassék a végből, hogy a monarchia másik államának kormányával oly czélból bocsátkozzék tárgyalásba, hogy azon esetre, ha ez által az államkincstárra túlságos teher nem háramolnék, az ezen törvényben foglalt kedvezmények az ezen törvény létrejöttekor már nyugdíjazott azon tisztek özvegyeire és árváira is kiterjesztessenek, a kik tettleges szolgálatuk ideje alatt