Főrendiházi irományok, 1884. VI. kötet • 340-425. sz.
Irományszámok - 1884-352
CGCLII. SZÁM. 33 az oly minőségben alkalmazottakat minden tekintetben megismerhetni, hogy azoknak jobbjai üresedések alkalmával táblabirákká neveztethessenek. Minthogy pedig az előadás az illetőnek birói képzettsége és képességéről és különösen itélő-tehetségéről nem tehetett tanúságot : hivatali elődöm oly irányban intézkedett, hogy a segédelőadók szavazási joggal is felruháztassanak. így lett a segéd-előadói intézmény a felebbviteli bíróságokra nézve 1869-ben keresztül vitt szervezéskor is fentartva és a szavazási joggal felruházott segéd-előadók >pótbiróc nevet nyertek. Hivatali elődöm és az általa egybehívott értekezlet, tekintettel a királyi itélő-tábláknak az 1868 :LIV. t.-ezikkben meghatározott hatósági körére s különösen arra, hogy a kir. itélőtábláknak polgári ügyekben első birósági hatósági köre megszűnt és a legfőbb itélŐszéknél az előadói teendők végzése a táblai birákat nem terhelte, továbbá a semmiségi panaszok is elestek, a perorvoslatok pedig szűkebb körre szoríttattak, az emiitett szervezéskor azon nézetben voltak, hogy a pesti királyi itélő-táblánál a birák száma kevesbittessék és ez okból a pesti itélő-táblánál 48, a marosvásárhelyinél pedig 20 rendes birói állás és a netaláni hézagok pótlására aránylagosan tiz, illetve négy pótbirói állás szerveztetett. Alig kezdette meg azonban a pesti itélö-tábla újabb hatósági körében működését, az ügyforgalom oly mérvet öltött, hogy a pótbirák nemcsak az esetleges hézagokat pótolták, de minden tekintetben rendes birákként működtek. És igy volt ez a marosvásárhelyi királyi itélő-táblánál is. Az 1870: XVI. törvényczikk, mely a felebbviteli bíróságoknál az itélő bírák számát meghatározta, a pótbirói intézményt szintén fentartotta és a pesti táblánál a pótbirák számát tetemesen felemelte. Az 1871: XXXI. és XXXII. t.-cz. alapján a királyi e. f. biróságok felállíttattak. Ez által meg volt adva ugyan az alkalom, hogy a birói erők megösmertessenek és a tábláknál előforduló üresedések esetére az állások már kipróbált erőkkel töltethessenek be, mégis tekintettel arra, hogy a pótbirói és rendes birói illetmények között a pesti táblánál egyezer és száz forint, a marosvásárhelyinél pedig 1050 frt különbség volt, valószínűleg az államkincstár iránti tekintetből a pótbirói intézmény az e. f. biróságok szervezését közvetlen követő éveken túl is föntartatott. A későbbi években s/.ükségessé tette az intézmény fentartását azon körülmény, hogy a. királyi Curiánál felszaporodott hátralékok feldolgozására a budapesti királyi itélő-táblától voltak a kellő számú rendes birák kisegítő birói minőségben alkalmazandók (1877 :V. t-cz.) és ismét beállott annak szüksége, hogy az ekkép elvont rendes birókat a pótbirák helyettesitsék. Ugyanez tette szükségessé azt is, hogy a királyi itélő-tábláknál az ügyforgalom némi apadása következtében betöltetlen hagyott megüresedett pótbirói állásokra ismét meg kellett a kinevezéseket tenni. Az ügyforgalom az 1870-es évek vége felé az Összes felebbviteli bíróságoknál ismét emelkedett. Ez nemcsak lehetetlenné tette a kérdéses intézmény megszüntetését újabb rendes birói állások szervezése nélkül, a mi akkor nem találtatott kivihetőnek; de azt is eredményezte, hogy az 1880:LXIV. törvényczikkel a budapesti itélő-táblához hat pótbirói, az 1882:XLIV. törvényczikkel pedig a budapestihez kilencz és a marosvásárhelyihez három új pótbirói állást kellett szervezni. Tagadhatatlan, hogy azon időtől kezdve, melyben a pótbirák megszűntek eredeti rendeltetésükhöz képest csakis segédelőadói tisztet végezni és szavazási jogot nyertek, működésük és FÓKENDI IROMÁNYOK. VI. 1884—87. S
