Főrendiházi irományok, 1884. VI. kötet • 340-425. sz.
Irományszámok - 1884-410
CDX. SZÁM. 279 Ilyen az 1. §., mely szerint a jelen törvény tárgyát képező négy vasútvonal >Nyitravölgyi« vasút név alatt egyesittetnék, mely elnevezés megfelel a helyrajzi viszonyoknak, a mennyiben a vonal lényeges része a Nyitra völgyén vonul át. A törvényjavaslatnak 4 §-a utalván arra, hogy a kérdéses vasutak már kiépitve és forgalomban vannak, kiemeli, hogy azoknak épitése és berendezése az eddigi engedélyokmányi határozatok szerint ítélendő meg; miután pedig a törvényjavaslat 1. §-ában idézett törvények tárgyát képező vasutak nagyobb és tökéletesebb mérvben épült és berendezett másodrendű vasutak, mig a nagytapolcsány-béliczi vasút helyi érdekű: nehogy a tervezett egyesítés félreértésekre vagy helytelen magyarázatra adjon a jövőben alkalmat: a tisztelettel idézett 4-ik §. megtoldaíott azon rendelkezéssel, mely szerint kiköttetik, hogy a jelen törvény hatálybalépte előtt létesített építkezések és berendezések továbbra is ugyanazon mérvben fentartandók és gondozandók; és azok a kormány külön engedélye nélkül egyáltalán le nem szállíthatók. A törvényjavaslat 8-ik § a a nyitravöígyi vasúton teljesítendő ingyenes postaszállítási mondja ki és ennek módozatait szabályozza. — Az ezen §-ban foglalt megállapodás folytán a társaság elesnék a nagytapolcsány-béliczi helyi érdekű vasút engedélyokmányának ÍO-ik §-ában biztosított azon kedvezménytől, melynek értelmében egyrészt: »a posta ingyenes szállításának kötelezettsége alól fölmentetett < ; — másrészt pedig biztosíttatott, hogy az esetre, ha »a vasúton rendes napi közlekedés lép életbe, a posta szállításáért a kir. postaigazgatóság és a vasúti vállalat közt egyezségileg megállapítandó díj lesz fizetendő«. Ezen kedvezmény elvesztése, illetőleg az arról való lemondásáért a társaság abban nyerne kárpótlást, hogy egyidejűleg hatályon kivül helyeztetik azon — az 1875. évi XLII. és XLIII. és 1880. évi XXXIII. t.-cz. által beczikkelyezett engedélyokmányok 10., illetőleg 6. és 10. §-aÍnak harmadik kikezdésében foglalt határozmány, mely szerint: »a társaság köteles azon postaküldeményeket, melyek postatisztek vagy szolgák kísérete nélkül szálütandók, kivéve az értékküldeményeket, ingyen az illető állomásig szállítani s ugyanott átadni«. Minthogy a postai küldeményeknek ekkénti, — bár csekély mérvre terjedő s jobbára csak a nagyobb állomásokra irányított — továbbítása a forgalomra nézve sem előnyös és e mellett, a mennyiben a szóban forgó vonalokon közlekedő vonatok kalauzai, kik nemcsak a vonat kísérői, összes — de még az állomási szolgálat részbeni ellátását is teljesitik, tudniillik menetjegyeket adnak ki, úti podgyászt vesznek fel, mérlegelnek stb., — ezeken felül még a postai küldemények továbbításával is alig terhelhetők: annálfogva ezen a postaigazgatás és a közönségnek valami nagy előnyére különben sem szolgáló kötelezettség alól a társaság annyival inkább felmenthető, minthogy a társaság ennek ellenében a nagytapolcsány-béliczi vasútvonalra is elvállalván a postának és postakezelöknek ingyenes szállítását, ez utón módot nyújt a postaigazgatásnak arra, hogy az emiitett vasútvonalon a posta szállításáért eddig fizetett, mintegy 2,000 frtra rúgó évi kiadást megtakarítván, azt a kérdéses küldeményeknek saját közegei által leendő továbbítására fordíthassa. A törvényjavaslat 10-ik §-a a fuvarbérek megszabására nézve a nagytapolcsány-béliczi helyi érdekű vasút engedélyokmányának 12. §-ában foglalt határozatokat javasolja alkalmaztatni, azon eltérő kikötéssel, hogy árszabás-leszállitásnak csak akkor lesz helye, ha a pálya jövedelme egymásután következő 3 éven át a befektetési töke 8°/o-ára emelkednék. Ezen a százalék tekintetében eltérő kikötés csak a nagytapolcsány-béliczi helyi érdekű vasutat illetőleg képezne a társaságra nézve kedvezményt, mely vasútnál az 1880. évi XXXI. t.-cz. értelmében már a befektetési töke 7°/o-os gyümölcsöztetése esetén volna helye az árszabások leszállításának ; ellenben a többi vasutvonalakra nézve e részben az engedélyokmányok határoznia nyai változást nem szenvednének.
