Főrendiházi irományok, 1884. VI. kötet • 340-425. sz.
Irományszámok - 1884-392
CCCXCÏL SZÁM. 143 pithatnak meg; az ily rövid időre elzártaknak a szabaduláskor pénzzel való segélyezése — mint rendszer — egyátalán nem volna indokolt, mert a szabaduló foglyok segélyezése az utolsó lánczszemét képezi az elfogadott és javitásra irányzott büntető rendszernek és a segélyezést főkép azon körülmény indokolja, hogy a hosszabb időre elitéltek az életfentartásukra szolgáló foglalkozásból, rendes keresetükből kiragadtatván, azt szabadulásuk után rögtön nem folytathatják, a mely körülmény a rövid idejű rendőri büntetéseknél nem forog fenn; végre káros következményeket is vonna maga után a közigazgatásilag rövid szabadságvesztés-büntetésre Ítéltek rendszeres segélyezése, a mennyiben akadnának oly egyének is, a kik az utóbb bekövetkezhető pénzsegély kilátása által kecsegtetve, különféle kihágások elkövetésére könnyebben vetemednének. A közigazgatási hatóságok által megállapítandó pénzbüntetéseknek egész összege e szerint közigazgatási fogházak s az ezek közé tartozó tolonczházak • előállítására lesz fordítandó. Annak világos kifejezését, hogy a befolyó pénzbüntetések e czélra fordítandók, kivéve, ha az ítélet alapjául szolgáló törvény, ministeri rendelet vagy törvényhatósági szabályrendelet más világos rendelkezést tartalmaz — az e részben az első §. indokolásánál már felhozott okon kivül még szükségessé teszi az 1879. évi XL. t.-cz. 1. §-a, a mely ugy a ministereket, mind pedig a törvényhatóságokat felruházza azon joggal, hogy ministeri rendeletek, illetőleg > szabályrendeletek« által kihágásokat állapithassanak meg s azok megbüntetését szabályozzák. Hogy mennyi lehet azon összeg, a mely a jelen szakasz alapján évenkint a közigazgatás czéljaira fog esni ? azt az első szakasz indokolásánál felhozott adatok szintén felderítik. A múlt 1885. évi eredményből indulva ki, évenkint mintegy 115,000 frtra, tehát egy oly tekintélyes összegre lehet számítani, a mely a kitűzött czél megvalósítására alkalmas is, mert a közigazgatási fogházak a bíróságiaknál sokkal kisebbek s szerkezetük is amazokénál jóval egyszerűbb s igy kevésbé költséges. Nem mellőzhető továbbá a 2-ik §. 2-ik bekezdése, mert ha világosan ki nem mondatnék, hogy a közigazgatási hatóságok által a kihágási büntető-törvény alapján kirótt pénzbüntetések is közgigazgatási fogházak előállítására fordítandók, ugy az első bekezdés azon intézkedése szerint: >ha csak az ítélet alapjául szolgáló törvény más világos rendelkezést nem tartalmaz«, a kiszabott pénzbüntetések ugyancsak a kihágási törvény 12-ik §-a alapján rabsegélyezésre és javitó-intézeti czélokra fordítandók maradnának ezentúl is. A 3. és 4. §§-Ug. A 3-ik §-ban említett egy millió forintnak tartaléktőke gyanánt való elkülönítése által minden körülmény közt biztositani kívánom azon czélok elérését, melyeket az 1878. évi V. t.-cz. 27. §-a mint egyedüli s a jelen javaslat is mint elsőnek tekintendő feladatot tüz ki a pénzbüntetési összegek elé. A 4-ik §-ban azért javasoltatik 100,000 írtnak a belügyminister úr rendelkezésére való bocsátása, hogy ezen összeg azonnali felhasználása által a közigazgatási fogházak épitése és első sorban Budapesten egy már régóta égető szükséget képező tolonczháznak előállítása erős lendületet nyerjen. A főváros közbiztonsága ugyanis okvetlenül megköveteli, hogy az ország minden részeiből sokszor bűnös szándékkal ide törekvő munkakerülők és csavargók addig is, míg a főváros területéről eltávolíthatók, itt biztos őrizet alá helyeztessenek s ez által számos
