Főrendiházi irományok, 1884. V. kötet • 300-339. sz.
Irományszámok - 1884-317
CCCXVII. SZÁM. 365 tételei ritkán fogadhatók el. Különösen új osztályok elhelyezésénél képez ez nehezen megoldandó kérdést. Az állami iskolák mintaszerű berendezése czéljából alkalmas bútorok beszerzése az első követelmény, az emelkedő munka- és anyagárak mellett pedig ezek is nagy Összegbe kerülnek s mig a meglevő bútorok pótlása is eléggé költséges, — új osztályok berendezése, melyhez még gyakran, szállítási költségek is járulnak, nagy terhet ró az állampénztárra. Mig tehát az egyes iskolák költségei szükségleteik szaporodása nélkül is tetemesen emelkednek, annál nagyobb ezen emelkedés a kifejlesztés szakában levő állami elemi iskoláknál a közönség részéről ezek iránt támasztott fokozott igényekkel szemben, különösen pedig, midőn az iskolák kibővitése, új tantermek megszerzése és bebútorozása szükséges s az iskolák szükségletei rohamosan emelkednek. Az 1884. év folyamában a fennállott államilag segélyezett községi népiskolák is fejlődtek és kibővítést vagy több tanerőt igényeltek, ezenkívül számuk a következő újakkal szaporodott, illetőleg a következő községek kértek és nyertek az eddigieken kivül iskoláikra államsegélyt az 1884/5. tanévre: Alsó-Siméníalva (Udvarhely megyében), Algyó (Csongrád megyében), Bögöz (Udvarhely megyében), Felső-Orbó (Szolnok-Doboka megyében), Homoród-Szt.-Márton (Udvarhely megyében), Ikafalva (Háromszék megyében), Ivánda (Torontál megyében), Kis-Szeben (Sáros megyében), Kissoda (Temes megyében), Olesna (Trencsén megyében), Pipe (Kis-Küküllo megyében), Parajd (Udvarhely megyében), Rittberg (Temes megyében), Székely-Udvarhely (Udvarhely megyében), Szent-László (Udvarhely megyében), Szent-Miklós (Udvarhely megyében), Vracsik (Somogy megyében) és Csíkszereda (Csík megyében). E segélyek összegei 149—535 frt között váltakoznak. A községek felállították iskoláikat egyrészt azért, mert a községben létező hitfelekezetek önálló elemi iskolát szervezni és fentartásának terheit viselni nem szándékoznak vagy arra képtelenek, egyesülten igyekeznek iskoláik fennállását és rendezését biztosítani, másrészt pedig a közoktatási törvény 44. §-a kötelességükké teszi a községeknek közös népiskola állítását, midőn legalább 30 oly hitfelekezethez tartozó gyermek van, mely felekezetnek külön felekezeti iskolája nincs és a mely gyermekek szülői a fennálló felekezeti iskolákat használni nem akarják, kilátásba helyezvén az 1868. évi XXXVIII.' t-cz. 35., 38., 39. és 40. §-a a községi iskolai alapvagy on jövedelmének és az 5%-os iskolai adónak a községi iskola czéljaira felhasználását, sőt a mennyiben ezek a szükségletet nem fedeznék, a 43. §. feljogosítja az államsegély kérésére is. Épen a törvény ezen utóbbi rendelkezése az, melynek alapján a községeknek, ha indokoltan kimutatták, hogy iskoláikra a kellő anyagi erőt előállítani nem képesek, az iskolák költségvetéseiben feltüntetett hiányt államsegély gyanánt megadni kellett, mert a költségvetési hiány pótlásának megtagadása esetén nemcsak az iskola továbbfejlesztése, de létezése lett yolna ! lehetetlenné téve, minek következése volna a községi iskola megszűnése. A már előbb segélyezett községi iskolák 1884/5. tanévi segélyei és az 1883/4. tanévi segélyezéssel szemben fokozatos emelkedést mutatnak, mert majd az iskolák fejlődésében, majd pedig a községek anyagi erejében változások állottak elő. Az iskolai 5°/o-os adó az összes egyenes állami adók után rovatván ki, ezen adóalap netalán beállott csökkenése, a községi iskolai alapot képező földek jövedelmének leszállása, a szegény szülők gyermekeire kirótt tan- és felvételi díj leirása esetenként a községi iskola fenntartására szolgáló fedezetet csökkenti s ezt államsegélylyel kell pótolni. Szintúgy a szükségleti tételek emelkedése, mint a tanulók nagy száma miatt nélkülözhetetlenné vált áj tanitó alkalmazása, az alkalmazott tanítók évötödös pótlékainak esedékessé válása hasonlóképen a nagyobb államsegély megadását teszi szükségessé.
