Főrendiházi irományok, 1884. V. kötet • 300-339. sz.
Irományszámok - 1884-317
CCCXVII. SZÁM. 287 és pedig annyival kevésbé, mennyivel bizonyosb, hogy a vallásalap rendeltetéséből folyó czélok költségéi ezen alap nem létében az állam terhére esnének. Ily körülmények között, minthogy a vallásalapnak legfelsőbbik g szentesitett költségvetésében az 1884. évben a bártfai templomra semmi sem, a kassai templomra csak 30,000 frt irányoztatott elő; minthogy továbbá a kormánynak a műemlékek fentartásáról szóló törvényből folyólag elengedhetlen kötelessége volt ugy a kassai, mint a bártfai templom beomlását mindea módon megakadályozni, nem maradt más hátra, mint azon költségeket, melyek a vallásalapban fedezettel nem birtak, a kincstár, jelesen a műemlékek javadalma terhére a törvény alapján kiutalni. Ezen költségek a kassai székesegyháznál 22,000 forintot, a bártfainál 4,500 forintot tesznek, mig a hitel túllépéséből még fenmaradó összeg legnagyobb részben a visegrádi Salamontoronynál a múltból származó munkák költségeire 1880. évben előlegkép kiutalt 1,800 forint visszatérítésére és az aquincumi ásatásokra esik. Végül megjegyzendő, hogy oly czélból, hogy a műemlékeknek a törvény által elrendelt fentartása lehetőleg a kincstárnak igénybevétele nélkül eszközöltethessék, a törvényben megemlített műemléki alap létesitése végett, a tárgyalások a pénzügyministeriummal megindittattak, s azok már legközelebb eredményre fognak vezetni. 6) Vajdahunyad várának fentartására átalányul: megszavaztatott 5,000 frt — kr., utalványoztatott. . . . . . . _ .. 5,817 > 18 > túlkiadás 817 frt 18 kr. E túlkiadást azon sürgős munkálatok okozták, melyeket a vár fentartása végett még azon időben kellett foganatosítani, midőn a vár a pénzügyministerium alá tartozott. Ezen műemlék helyreállítása 1876. évben félbeszakittatván, ezen idő óta nemcsak a stylszerű helyreállítási, hanem a fentartás czéljából szükséges munkálatok is szüneteltek a légii abb időig, midőn a képviselőház a vajdahunyadi várat, mint műemléket a pénzügyministerium kezelése alól a vallásügyi ministerium kezelése alá bocsát andónak határozván, a vár az 1880. év végén át is vétetett. De már ezt megelőzőleg kellett gondoskodni azon legsürgősb javításokról, melyek okvetlenül szükségesek voltak, hogy az 1876. évig háromszázezer forintot meghaladó költséggel eszközlött helyreállítási munkálatok a további romlástól és pusztulástól megóvassanak. A tetőzetek, a vízlevezető-csatornák oly fősz állapotban voltak, hogy az esőzések alkalmával az épületekbe beható víz folyvást rongálta a nagy költséggel készített menyezeteket, valamint a falakat. A Zaladspatakon át vezető hid az idő viszontagságai következtében annyira elkorhadt, hogy azon az átmenetel már életveszélyes volt, nagyobb terhet pedig átszállítani egyáltalán nem lehetett. Az alsó, úgynevezett Huszárvárban, hol a járásbirósági hivatal és személyzet van elhelyezve, az épületek évek hosszú során át elhanyagolva oly rósz karba jutottak, hogy a helyreállítások halaszthatatlanná váltak. A pénzügyministerium részéről azonban az elhalaszthatatlan fentartási és helyreállítási munkák költségei nem engedélyeztetvén, nem marad más hátra, mint hogy a vár fentartása végett, melyre vonatkozólag a magyar mérnök- és épitész-egylet is kérvényt intézett a vallásés közoktatásügyi ministeriumhoz, a mellőzhetlen helyreállítási költségek fedezéséről a most nevezett ministerium gondoskodjék. Ezen költségek legnagyobb részben a vár átvétele előtt, és pedig, mivel a vajdahunyadi vár fentartás ira akkor a vallás- és közoktatásügyi ministeri tárczába még mi sem volt s
