Főrendiházi irományok, 1884. V. kötet • 300-339. sz.

Irományszámok - 1884-313

CCCXIII. SZÁM. 167 különösen a kiigazítási kereseteknek legnagyobb része alaptalan, vagy olyan, mely az ősiségi nyilt parancs szerint már elenyészett jogok felélesztését czélozza. Minthogy tehát jogsérelemtől tartani nem lehet, egészen felesleges, hogy a kérdéses kivételes eljárás, mint jogvédelmi eszköz a hirdetményi időnél továbbra fentartassék. Az 57. §-koz. A dolog természetében rejlik ugyan, hogy ha valamely jognak telekkönyvi keresztülvitele czéloztatik, az illető telekkönyvi testek megjelelésénél minden esetben azon helyrajzi számokra tétessék hivatkozás, a melyek a telekkönyvi betétekben szerepelnek, mégis tekintettel különösen a telekkönyvi betéteknek szerkesztését közvetlenül követő időre, szükségesnek tartom e részben határozott utasítást adni. A kérdésessé vált azonosság határozottabb kimutathatása czéljából pedig szükséges, hogy a hatályon kívül helyezett telekjegyzőkönyvek tartalmára és az ingatlanoknak azokban foglalt megjelölésére is hivatkozni lehessen. Az ŐS. §-hoz. A vázrajz kellékei a telekkönyvi rendeletben csak annyiban vaunak megjelelve, hogy azoknak az eredeti okiratok mintájára kell kiállítva lenéi. Hogy a közönség e tekintetben teljes tájékozottsággal bírjon: szükséges azon egyéb kellékeket is meghatározni, a melyekkel a vázrajznak bírnia kell a'czélból, miszerint az a le- és hozzájegyzés alapjául szolgálhasson, nehogy a felek határozott intézkedések nemlétében, esetleg jogaik hátrányára visszautasíthassanak, mi jelenleg épen nem ritka eset. Minthogy pedig a rendelkezésre állandó telekkönyvi térképek szabályszerű felmérés útján készíttettek, a lejegyzésnek azon térképen keresztülvihetése szempontjából meg kellett határozni, hogy a vázrajzok müértelemmel és a kataszteri térkép készítésénél használt léptéknek (scala) alkalmazásával készíttessenek; mert más léptékkel vagy mííértelem nélkül készített vázrajzot nem lehetne használni — illetve olyannak alapján a lejegyzést lehetetlen volna a telekkönyvi térképen keresztülvezetni. Az 69.' §-hoz. Az 1855. évi telekkönyvi rendelet 56. §-ának d) pontja szerint valamely terhelt jószágtestből lejegyzés, csak a nyilvánkönyvi hitelező beleegyezésével és kivételes esetben a hitelező elŐlegeV meghallgatása mellett hozott bírói határozat alapján tehető. A rendeletnek ezen intézkedése igen absolut, az ingatlanok forgatására igen zsibbasztólag hat. A jelen javaslat 59. §-ának czélja, hogy a törvényerejű rendeletnek ezen, a hitelre szorult birtokos osztály érdekeit a hitelezőknek teljesen és minden helyes ok nélkül feláldozó intézkedését enyhítse a nélkül, hogy a hitelezők szerzett jogai sérelmet szenvedhessenek. Az által, hogy a jószágtestből lejegyzett részre, a zálogjog is át vitetik, a szerzett jog nem szenved és nem is változik. A lejegyzés által csakis egyetemleges jelzálog-testek keletkeznek és a többi nyilvánkönyvi jogok, péld. szolgalmak, haszonélvezet stb. érintetlenül maradnak. Azon netaláni ellenvetés, hogy a telekkönyvi jószágtest egészben nagyobb biztosítékot nyújt a hitelezőnek, czáfolatát találja azon mindennapi tapasztalatban, hogy a jószágtestek részletekre osztása által az ingatlanok értéke, vagyis az Összérték emelkedik. Legyen szabad e Helyen kiemelnem az 1881 : LX. törvényczikk 155. §. 2-ik bekezdését is.