Főrendiházi irományok, 1884. IV. kötet • 241-299. sz.
Irományszámok - 1884-259
102 CCLIX. SZÁM, hogy ennek a távirda-épitkezéshez szükséges anyagok beszerzésére és a távirda-épitkezéseknek a pálya megnyitásáig leendő elkészítésére elég ideje maradjon. Engedélyesek kötelesek megengedni, hogy a felállítandó távirda-vezeték oszlopai a pálya saját birtokán és területén állíttassanak fel, a nélkül, hogy az engedélyesek az elfoglalt területért jelenben vagy jövőben kártalanítást követelhetnének. A távirda-oszlopok helyei, valamint a távirda-vezeték más megerősítési pontjai az enge délyesek és a m. kir. távirda-igazgatás illető épitési közegei által egyetértőleg és ugy állapitandók meg, hogy azok miatt sem a vasúti üzlet, sem az üzleti személyzet biztonsága veszélyeztetve ne legyen. Engedélyesek kötelesek azon esetben, ha az üzleti távirda-vezetékkel egyidejűleg állami távirda-vezeték nem építtetnék, a távirda-oszlopok és más távirda-épitési anyagok összes árát, s az összes távirda-épitési költségeket, azon esetben pedig, ha egyidejűleg állami távirda-vezeték is épittetnék, az e czéira szükséges költségeknek az üzleti vezetékek építésére forditott aránylagos részét a m. kir. távirda-igazgatásnak megtéríteni. Mindkét esetben kötelezve vannak az engedélyesek a m. kir. távirda-igazgatás kívánatára az előbbi pontban megnevezett távirda-épitkezésekhez szükséges összegeket az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni és a távirda-oszlopokat s a többi összes távirda-épitési anyagokat az építendő pálya mentén a m. kir. távirda-igazgatás által meghatározandó módon és időben, a már lerakott vasúti vágányon saját költségükön szétosztani. Az üzleti vezetékek átadásakor az engedélyesek számlájára épített üzleti vezetékek Összes leltári állománya az engedélyesek birtokába megy át. Jogában áll azonban am. kir távirda-igazgatásnak a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor államtávirda-vezetékeket alkalmazni és ekkor a távirda oszlopok az állam költségén való fentartásának kötelezettsége mellett a m. kir. távirda-igazgatás ingyen tulajdonába mennek át. A vasut-üzleti távirda-vezetékeket az engedélyesek a m. kir. távirda-igazgatás szokott ellenőrködése mellett kizárólag csak azon sürgönyzésekre használhatják, melyek a vasúti üzlet czéljaiból az igazgatóság és alárendelt közegei vagy az utóbbiak által egymás között váltatnak. Jogosítva van azonban a m. kir. távirda-igazgatás a pályaigazgatósággal egyetértve, ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti forgalom megengedi, ugy állami mint magán sürgönyök továbbítására illő ellenőrzés melletti használását kivánni és elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja és a távírás díjának az engedélyesek s a m. kir. távirda-igazgatás közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan külön egyezményben állapittatnak meg az engedélyesek s a m. kir. távirdaigazgatás közt azon feltételek is, melyek a vaspálya mellett felépített távirda-vezetékek felügyeletét, fentartását s az azokon netalán későbben a vaspálya-igazgatóság kívánatára eszközlendő változtatásokat vagy áthelyezéseket s általában mindazon távirdai ügyeket illetik, melyek a fentebbi pontok által még nem szabályozvák. 13. §. A menet- és szállítási díjak az engedélyezett pálya számára a következő határok közt szabatnak meg. Legmagasabb árszabási tétel és pedig: a) Személyforgalomra nézve, személy és kilométerenként a kötelezőleg használatban levő két osztály közül a magasabbra 5 kr., az alsóbbra pedig 3 kr. Ezen díjtételek az I. rangú vasutakon használt kocsikra akkép alkalmazandók, hogy az ily Il-od osztályú kocsiknál a magasabb, a III-ad osztályú kocsiknál pedig az alsóbb díjtétel szedhető.
