Főrendiházi irományok, 1884. III. kötet • 169-240. sz.

Irományszámok - 1884-203

COIII. SZÁM. 185 nyesen gondnokság alá helyeztetett, akkor annak állása az 1874: XXXV. t.-cz. 33. §-ának d) és a jelen javaslat 1. §-ának a) pontjánál fogva megszűnik. A 34. §-hoz. A módositás tárgyát képeeő t.-czikk 195. szakaszát az előző szakaszok folyományaként kellett módosítani. A 85. §-hö0. Miután igen gyakran előfordul, hogy egyes közjegyzői állások, a jelenleg fennálló törvényszerinti képesítéssel bíró pályázók hiányából be nem tölthetők, illetve arra alkalmas pályázó ügyvédek azért nem neveztethetnek ki, mert közjegyzői gyakorlatot kimutatni nem tudnak, ugy az ügy, mint az ügyvédi kar érdekében is szükséges oly intézkedést tenni, a melynél fogva a javaslatnak törvénynyé lett emelésétől számított 5 év alatt lehetséges legyen oly ügyvédeket is közjegyzőkké kinevezni, kik közjegyzői gyakorlat nélkül 5 évi önálló ügyvédi gyakorlatot kimutatni képesek. Ezen tervezett intézkedés egyébként a jelen javaslat 1. §-ánál is részbon már indokoltatott. A 36. §-hoz. Fiúméban a közjegyzőség, mely ott 1855. év óta áll fenn, még mindig az 1855. évi május 21-én kelt császári pátens által szabályoztatik. A közjegyzői állás Fiúméban a közönségre és különösen a nagy kereskedelmi házakra nézve igen nagy jelentőséggel bir, miután azok majdnem minden ügyeikben igénybe veszik szolgálatát. A közönséggel ezen igen gyakori érintkezés alkalmából folytonosan tapasztalhatók azon pátens hiányai, melyek egyébiránt az osztrák kormányt már 1861-ben arra indították, hogy azon pátenst új közjegyzői rendtartással helyettesítse. Ezen okból és mert egyébként is czélszerű, hogy Fiúméban a közjegyzőség ugyanazon rendelkezések által legyen szabályozva, mint az anyaországban: szükségesnek találtatott arra kérni felhatalmazást, hogy az igazságügyminister az 1874: XXXV., továbbá az annak kiegészítő részét képező 1880: LI. törvényczikkeket és ezen javaslatot, ha az törvénynyé emeltetett Fiúméban rendeletileg hatályba léptethesse. Budapesten, 1884. évi október hó 11-én. Dr. Pauler Tivadar s. k., igazságügyminister. FŐRENDI IROMÁNYOK. III. 1884—87. 21.