Főrendiházi irományok, 1884. III. kötet • 169-240. sz.
Irományszámok - 1884-203
ccni. SZÁM. 183 fél részéről meghatalmazását igazolni, ha a beadványt nem valamely általa kiállított, vagy közjegyzői okirat erejével felruházott, vagy hitelesitett okirat alapján intézi a hatóságokhoz. A 2Uk §-hoz. Miután a közjegyzői hitelesítés a keresztvonás és kézjegyre nézve is igénybe vétethetik, — ennélfogva a törvény (1874: XXXV. t.-cz.) 92. §-ában meghatározott eljárás a keresztvonásra és kézjegyre nézve is kiterjesztendő volna. Ugyancsak az idézett törvény 130. és 131. §§. nem oly szövegezésüek, hogy a mellett a bíróságok az azokban emiitett kiküldetéseket saját tagjaikra is ne bizhatnák. A 22—25. §§-hoz. Ugy az 1874: XXXV. t.-cz. 124., mint az 1877: XX. t.-cz. 245. §-ában a hatóságokra van bizva az örökösödési eljárásnak vezetésére a közjegyzőt kiküldeni, vagy mellőzni. Az igazságügyminister és a beltigyminister által kiadott rendeletek a törvénynek ezen, a közjegyzőre anyagi szempontból hátrányos intézkedésén némileg segítve lett ugyan, azouban a kívánt eredmény utói nem éretett. Minthogy pedig ezen javaslatnak egyik főczélja az, hogy a közjegyzők anyagi helyzetén a czélszertínek bizonyult közjegyzői intézmény érdekében is segittessék, ennélfogva parancsolólag tétetik intézkedés, hogy a bíróság az örökösödési ügyekben az eljárás vezetésével minden esetben, a gyámhatóság pedig rendszerint, a közjegyzőt bizza meg, és az utóbb nevezett hatóság a közjegyzőt csak akkor mellőzhesse, ha azt a hatósága alá tartozó egyének érdeke kívánja; ezen intézkedését is azonban indokolni tartozik. Akkor pedig, ha az örökösök, vagy azoknak egy része kívánja, a gyámhatóság is minden esetben a közjegyzőt köteles megbízni. Ezen intézkedés által eléretik az is, hogy a bíróságok és a kerületi tisztviselők, kik teendőkkel eléggé el vannak látva, nem fognak — egyéb teendők hátrányával — oly ügyekkel foglalkozni, melyeket más szakavatott közegek is elvégezhetnek. Az örökösödési eljárásra hivatott bíróságoknál a közjegyző feltótlen alkalmazása azért mondatik ki, mert azon bíróságok területe sokkal kisebb, mint egyes árvaszékeké. Kötelezőleg kellett kimondani azt, hogy a "tárgyalás a helyszinéu tartassék, részint hogy az 1877: XX. t.-cz. 244. §-ának czélszertínek bizonyult intézkedése minden örökösödési eljárásra alkalmaztassék, részint mert ez által a felek költségektől szabadulnak; és mert az árvák érdeke minél kevesebb költségokozást igényel. Ettől eltérésnek csak akkor lehet helye, ha az érdekeltek egy része nem a helyszínén lakik, vagy azoknak nagyobb része a közjegyzői székhelyen kívánja a tárgyalást. Arra nézve, hogy a gyámhatóságok a közjegyzőket kevés megbízatásban részesítették, rendszerint az hozatott fel indokul, hogy a közjegyzői eljárás költségesebb, mint az árvaszéki vagy kerületi tisztviselőé. Hogy ezen ellenvetés is megszűnjék, és hogy az árvák egyátalán ne terheltessenek, a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnökkel az örökösödési eljárásra oly közjegyzői díjátalányt állapítottam meg, a mely az árvaszéki kiküldött, vagy a kerületi tisztviselő díjaival szemben magasnak épen nem mondható, sőt megállapittatott több közjegyzői kamara ajánlatára az is, hogy 200 frt értékig terjedő hagyatékok tárgyalásaért a közjegyzőt díj épen nem illeti. Minthogy igen gyakori az eset, hogy valamely hagyaték tárgyalásakor egy, vagy több előző hagyaték tárgyalásának is felmerül szüksége, nehogy a díjátalány megállapításánál különböző eljárás követtessék, ki kellett azt is mondani, hogy a díjátalány annyiszor állapítandó meg, a hány hagyaték —- habár egyszerre is — tárgyaltatott. Vannak oly hagyatékok is, melyeknek tárgyalása sok időt vagy fáradságot igényel, é*
