Főrendiházi irományok, 1884. III. kötet • 169-240. sz.

Irományszámok - 1884-194

CXCIV. SZÁM. 141 A 2. §. eseteiben, melyekben a közigazgatási határozat támadandó meg az elmarasztalt félnek keresetével, az elmarasztalt fél csak akkor léphet a bírói útra, ha a közigazgatási úton lehetséges jogorvoslatokat kimerítette. Ellenben a 3. §. eseteiben, melyekben a közigazgatási határozat nem képezi a birói eljárásnak alapját, nem szükséges az elmarasztalt felet arra kényszeríteni, hogy a közigazgatási úton megengedett jogorvoslatokat kimerítse, hanem megengedhető neki, hogy közigazgatási úton is élhessen jogorvoslattal, és hogy e mellett ügyét a közigazgatási úton való végelintézés elö'tt birói útra is terelhesse. A megállapított határidők elég hosszúaknak mutatkoznak, mert a 2. §. eseteiben a perben inkább jog — mint ténykérdésekről leeudvén szó, az elmarasztalt a keresetre 3 hó alatt elkészülhet; a 3. §-bau emiitett kifogásnak, mint egyszerű akaratnyilvánításnak megtételére pedig a kiszabott 2 hét szintén elégséges. A birói illetőség megállapításánál figyelembe veendő az, hogy a 2. §. eseteiben az elmarasztalt fél felperesként lévén kénytelen fellépni, nem látszik méltányosnak állását megnehezíteni még az által is, hogy má$ bíróságnál legyen kénytelen perét viselni, mint a melynél a per folyamatba teendő volna, ha a kincstár tartoznék a felperességet elvállalni. A 3. §. utolsó bekezdésében a kisebb polgári peres ügyekben eljáró bíróságok illetősége kizáratott, mert nem czélszeríí a szóban forgó nehezebb természetű ügyeket ezen bíróságok elbírálása alá bocsátani. A 4. §-hoz. A 2. és 3. §-okban meghatározott határidőknek természete kizárja azt, hogy azok kölcsönök beleegyezés nélkül meghosszabbíthatók legyenek. Rendes körülmények között ezen határidők különben is elég hosszúaknak fognak bizonyulni, rendkívüli körülmények között pedig az igazolás fog orvoslást nyújtani. Az 5. és 6. §-oklioz. Az itt szóban levő perekben a kincstár ellenfelével szemben sokkal kedvezőbb helyzetben van, mert az ellenfélnek nehezebb a szükséges bizonyítékokat előállítani mint a kincstárnak. Ezen körülmény szükségessé teszi a bíróságot felhatalmazni, hogy azon bizonyítékokat, melyek az ügynek tisztába hozatalához szükségesek, hivatalból beszerezhesse. Az 5. §. első bekezdésében foglalt intézkedések lehetővé teszik, hogy a bíróság a tényállást felderítse; az ugyanazon §. második bekezdésében foglaltak pedig, hogy határozhasson a nélkül, hogy a törvényes bizonyítási eszközökhöz kötve volna, a mi különösen azon okból bír fontossággal, mert a bíró ily módon sokkal könnyebben fogja kideríthetni, az igazságot, mintha a törvényes bizonyítási eszközökhöz kötve van. A 6. §. eseteiben a kár nagyságának megállapítása a bíró belátására van bizva, mert sok esetben s leginkább a 3. §. eseteiben, a melyekben nem okmányszerííleg megállapított készletmennyiségnek hiányáról van szó, a kárnak megállapítása csak ily módon lehetséges. A 7. §-hoz. Az első bekezdés lehetségessé teszi a szóban levő kincstári követeléseket sürgősen biztosítani. A második bekezdésnek rendelkezései a dolog természetéből folynak, s azokra nézve elég megjegyezni, hogy a kincstár keresetének beadására a 2. §-szal összhangzóan 3 hónapi határidő