Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.

Irományszámok - 1884-123

64 CXXIII. SZÁM. 123. szám. (XXX. ÜLÉS, 237. 2) JEGYZŐKÖNYVI PONT.) A főrendi ház egyesült hármas bizottságának jelentése, v az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról 1 szóló törvényjavaslat tárgyában. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a majdnem kivétel nélkül más viszonyok között s régibb időben keletkezett nyugdíjszabályokat fentartani nem lehet, hanem ugy az alkalma­zottnak, mint özvegyeiknek és árváiknak ellátását kedvezőbb módon kell biztosítani, hacsak némileg meg akarunk is felelni a mai viszonyok között támasztható méltányos igényeknek. Köztudomású tény, hogy az állami alkalmazottak özvegyeinek és árváinak ellátása megközelítőleg sem olyan, mely a megélés föltételeit biztosithatná ; tudvalévő dolog, hogy ezek ma sokkal mostohább ellátásban részesülnek, mint a hasonló minőségben és viszonyok között működő vasúti vagy magán-intézeteknél alkalmazottak, vagy mint más államok alkalmazottjai, sőt mostohább ellátásban, mint a közös kormány közegei. Közszolgálati érdekek követelik, hogy meg legyen óva az állami alkalmazottak körében az a megnyugtató tudat: hogy saját és családjuknak ellátása az állami szolgálat kötelékében biztositottnak tekinthető; humanitási okok követelik, hogy legalább a mindennapi élet első­rendű szükségleteinek fedezését biztosítsuk az állami alkalmazottak nyugdíjazásának s özvegyeik és árváik ellátásának szabályozásánál. Az előttünk fekvő törvényjavaslat czélja: hogy az állami nyugdíjügyet egységes tör­vényben oldja meg. A nyugdíjazásra vonatkozó eddigi szabályoknak — némely specialis újabb törvény kivételével — az 177Í. évi november 30-ki és 1781. évi márczius hó 26-ki, valamint az 1866. évi deczember 9-ki legfelső rendeletek szolgáltak alapul; számos apró kérdéseknél pedig esetről-esetre történt a megoldás. E szabályoknak hiányossága miatt a fel-felmerülő méltányos igényeket csak nehezen lehetett kielégíteni, s legtöbbször magyarázatokhoz, analógiához, kegyelemhez kellett fordulni. Maga a nyugdíjazás rendszere sem nyugszik helyes alapokon, mert a quinquennalis számitás szigorú alkalmazása mellett gyakran a legnagyobb méltatlanságok keletkeznek, ugy a tisztviselők iránt, kik szellemi és anyagi erejüket felemésztő munkát végeznek, valamint azok özvegyei és árvái iránt. A méltányosság követeléseinek kielégítése végett, kénytelen volt a kormány gyakran a legfelső kegyelemhez fordulni, mi által eltért a szabályok szigorú alkalmazásától.

Next

/
Thumbnails
Contents