Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.

Irományszámok - 1884-160

CLX. SZÁM. 423 14. §. Oly járandóságok, melyeket valaki nem az államkincstárból, vagy az ennek kezelése alatt levő alapokból húz, továbbá a működési, helyi, tiszti vagy drágasági pótlékok, lakpénzek, szabad lakások s földek értéke, a fajárandóság, utazási, napdij, lótartási, szolgatartási, világitási s irodai átalányok, tandíjak, valamint átálában mindazon illetmények, melyek csupán a szolgálatra való tekintettel bizonyos teljesitések fejében engedélyeztetnek, végre a jutalmak, osztalékok, jutalékok (provisiók), eladási vagy beszerzési járulékok s más hasonlók az ellátás alapjául szolgáló javadalmazás megállapításánál figyelmen kivül hagyandók. 15. §. Az ellátás mindig egész forintokban állapítandó meg s a megállapításnál a fél forintig terjedő részösszegek elhagyandók, fél forintnál nagyobb összegek ellenben egész forintnak veendők. 16. §. Az egyszer-mindenkorra szóló részeltetés, megállapítása után azonnal folyósítandó s kifizetendő; az állandó ellátások ellenben azon napot követő hó elsejétől folyósítandók s fizetendők ki előleges havi részletekben, melyen a jogczím azokra nézve beállott, s azon hó végével szüntetendők be, melyben jogczfmök megszűnik. 17. §. Az ellátásra jogosítottak ebbeli igényök érvényesítését jogczímöknek beálltától számítandó egy év alatt kötelesek kérelmezni. Egy éven túl az egyszer-mindenkorra szóló részeltetésre való igény egészen elenyészik, az állandó ellátás pedig csak a kérelem beadását követő hónaptól kezdve jár. 18. §. Az állandó ellátások élvezete az osztrák-magyar monarchia területén belül helyhez kötve nincsen; a monarchia határain kivül való élvezethez, valamint külföldön levő gyermekek nevelési járulékainak élvezetéhez azonban az illető minister külön engedélye kívántatik meg. 19. §. Az állandó ellátások kifizetése a jogczímnek és a törvényszerű feltételeknek változatlan fennállását igazoló bizonyítékokhoz kötendő, melyek rendeleti utón állapitandók meg. Külföldön tartózkodók ellátásainak kifizetése külön óvatossági feltételekhez is köthető. II. FEJEZET. A tisztviselők, altisztek és szolgák ellátásáról. 20. §. Minden állami tisztviselő, altiszt vagy szolga, a ki az 1. és 2. §§-ban meghatározott minőségben van alkalmazva s legalább tiz évi beszámitható szolgálattal bir, az alább felsorolt esetek bármelyikében élete fogytáig, illetőleg egészsége helyreálltáig, a d) alatti esetekben netaláni újabb alkalmaztatásáig járó nyugdíjra tarthat igényt. Nevezetesen : a) ha testi vagy lelki fogyatkozás miatt hivatalos kötelességeinek teljesítésére véglegesen vagy legalább tartósan képtelenné válik ; b) ha 65. évét betöltötte; c) ha a köteles szolgálati időt kitöltötte ; vagy d) ha hivatalok vagy állomások szervezése, vagy azok megszüntetése következtében, vagy ellene hozott fegyelmi ítélet folytán megfelelő állomásra el nem helyezhető.