Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-159
CLIX. SZÁM. 403 159. szám. (XLII. ÜLÉS, 308. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) A főrendi ház egyesült hármas bizottságának jelentése „a magyar királyi államvasutak és ezek gépgyára, valamint a diósgyőri vas- és aczélgyár és a vasművek forgótőkéjének beszerzéséről" szőlő törvényjavaslat tárgyában. A ni. kir. államvasutaknak, úgyszintén ezek gépgyárának és a diósgyőri vas- és aczélgyarnak eddig nem volt külön megállapított forgótőkéje; a szükségletet — mely 1884. év végén kerekszámban 11 Va millió frtra rúgott — kénytelen volt az államkincstár a pénztári készletek terhére előlegképen fedezni. Ez egyrészről nagy terhet rótt az állampénztárra, melynek jövedelmei más rendeltetéssel bírnak, s mely a jelentékeny összegeket állandóan nem nélkülözhette; másrészt hátrányos volt ez a viszony az illető vállalatokra, mert a szükséges összegeket olykor nem lehetett a kedvező konjekturák idejében rendelkezésükre bocsátani s az igénybe vett előlegeket gyakran akkor kellett visszaadni, mikor annak a forgalomból megvonása nem volt előnyös. A vállalatoknak gyors fejlődése következtében beállott "annak szükségessé: hogy ezek számára külön üzleti tőke álljon rendelkezésre. Az ez irányban folytatott tárgyalások egyenesen arra az eredményre vezettek: hogy az állam magán-gazdasága körébe tartozó ágazatok a pénzkezelés szempontjából ezen összeg erejéig függetlenekké kell tenni és a magánvállalatok módjára berendezni, hogy a megálíapitott forgótökét a felmerülő szükség szerint azoknak rendelkezésére kell bocsátani. A vasutaknál az üzleti töke pályakilométerenkint 2,500 frtra vétetett fel s így 4,268 kilométer után 10.670,000 frtban állapittatott meg. Ha figyelembe veszszük, hogy a nagyobb belföldi vasutak átlag 2,700 frtot vesznek igénybe pályakilométerenkint forgótőke czímén : el kell ismernünk, hogy a megállapított összeg egyáltalán nem túlságos. Az államvasutak gépgyárának, valamint a diósgyőri vás- és aczélgyarnak üzleti tőkéje 3.500,000 frtban van megállapítva, mely összeg az eddig szerzett tapasztalatok alapján szükségesnek mutatkozik, mert csak igy biztositható az üzemnek fennakadás nélkül való folytatása és ugy az eladás, mint a szállítási ügyletek sikeres kötése. A magánvállalatok helyzete annyiban kedvezőbb, hogy szükségleteik nagy részét hitel útján szerezhetik meg, mi által kisebb forgótőkével is könnyebben dolgozhatnak, mig az állami vállalatok saját tőkéikre vannak utalva. 51*