Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.

Irományszámok - 1884-150

•f' CL. SZÁM. 337 miatt annak tárgyalását elhalasztani, mert joghátrány nem következhetik be, miután mindenki jogosult félnek meg van adva a lehetőség az egyezség ellen felszólalni és annak érvényre emelkedését ily utón megakadályozni. E helyütt legalkalmasabbnak vélem, már az előző szakaszokban is előfordult azon intézkedéseket indokolni, melyek szerint a kiskorúak között- a kort illetőleg különbség tétetik. Az 1850. évi május 7-röl kelt alaptörvény 36. §-ában a 18 évet betöltött mindkét nembeli házközösségi tagnak meg van adva a jog arra, hogy a házközösséget érdeklő fontos ügyletek eldöntésébe szavazatával befolyjon. E szerint a szavazási jog nem a teljeskoruság elértétől, de a 18-ik év betöltésétől van függővé téve. Az 1872. évi június 9-ről kelt kir. leirat — illetve az 1873: XXIX. t.-cz. — az alaptörvény ezen intézkedését nem változtatta meg ; abban világosan a szavazási joggal biró személyek említtetnek (5. §.). A házközösségi tagok szavazási jogáról pedig csakis az alaptörvény idézett §-a intézkedik, és igy bebizonyitott fennebbi állitásom, vagyis az, hogy a házközösségi tag, ha 18 éves és egyébként nem önjogú is, — határozatképes, és az ügyek elintézésébe befolyhat, sőt hogy azok érvényesek legyenek, befolynia kell. * Az alaptörvény idézett szakasza indokolja azt is, hogy az árvaszék helybenhagyása csakis a 18 éven aluli kiskorúak vagy egyéb ok miatt gondnokoltak részére kívántatik. A szakasznak utolsó bekezdése a 4. §-nak kifolyása. A 15. és 16. §§-han a szolgabiró által a tárgyaláskor követendő eljárás részletei határoztatnak meg, a melyek semmi újat vagy indokolást igény löt nem tartalmaznak. Azon esetre, ha az árvaszék a létrejött barátságos egyezségnek helybenhagyását feltételekhez köti, czélszerünek vélem az újabb tárgyalás megtartását, mert valószínű, hogy a gyámoltak vagy gondnokoltak érdekében a szavazatképes jogosultak is el fogják a feltételeket fogadni, és igy átalában az igényeket talán jobban kielégitőleg fog a vagyon felosztatni, mintha az hivatalos beavatkozás mellett tétetnék meg. Ez okból javaslom a 17. §-t A 18—22. §§. meghatározzák, hogy azon házközösségek megszüntetése tekintetében, melyekre nézve az egyezség, az egy évi határidő alatt létre nem jött, az eljárás hivatalból teendő folyamatba, és az eljárás azon részleteit, a melyeket a hivatott közegeknek teljesíteni kell. Az eljárás részletei egyébiránt többnyire azononosak ugyanazokkal, a melyek a barátságos egyezség tárgyalásánál is alkalmaztatnak. A 20. §. 2. és 3. pontjai a dolog lényegében és az 1873: XXIX. t.-cz. 8. §-ában találják indokolásukat. A 23. §. arra nézve intézkedik, hogy a közösségnek ingó és ingatlan vagyona hivatalos beavatkozás esetében annyi részre osztandó fel, a hány igényjogosult tagja van a házközösségnek. FŐRENDI IROMÁNYOK. 1884-87. II. 43