Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.

Irományszámok - 1884-150

CL. SZÁM. 331 Ezen szempontból véve tehát, hátrányos lenne a házközösség további fentartása. A volt határörök velünk teljesen egyenjogúakká lettek úgy személyi, mint vagyoni rendelkezhetésre nézve, és mégis azon a vidéken — kivéve Pancsovát és Fehértemplomot — valamint Rudolfsgnadot mely helységekben a házközösségi viszony nem áll fenn, — ezen szabad rendelkezés minden irányban nem nyilvánulhat és legkevésbbé nyilvánulhat azon irányban, a mely nemzetgazdászati szempontból szükséges volna. "Azon birtokviszony, a mely a házközösségnél fennáll, lehetetlenné teszi a törvényszerű telekkönyvek behozatalát. Es ezen körülmény bénitólag hat az egész vidékre. A fennálló telekkönyvi rendszer mellett a pénzintézetek, a melyek segélyével a szorult házközösségek anyagi viszonyaikat legkönnyebben és legelőnyösebben rendezhetnék, üzletbe vagy épen nem vagy csak ritkán bocsátkoznak és igy a házközösségek az uzsora, vagy az azt nagyon megközelitö üzlet áldozataivá lesznek. De azon viszony akadályozza a forgalmat is, mert kevés vevő hajlandó oly nyilvánkönyvek mellett, milyenek a házközösségi vagyonról vezettetnek, habár a kir. bíróságok igyekeznek is azt a kívánalmaknak megfelelóleg vinni, biztos jövedelmet hajtó pénzeért, megfelelő árban ingatlant szerezni. A házközösségek ingatlan vagyona — mondani lehet — forgathatlan, nem hitelképes holt tökét képez. És e szerint nemzetgazdászati szempontból sem előnyös a házközösség további fentartása. A mily üdvös és hatásában eredménydús volt a házközösségi viszony a határőrvidék fennállott szervezetében, ép oly czéltalan és hátrányos lenne annak további fentartása, ugy egyéni, mint nemzetgazdászati és állami szempontból is Egyébiránt mindezen szemüont nyilvánult az államhatalom részéről már az 1872. évi június 9-iki kir. leiratban és illetve az 1873: XXIX. törvényezikkben. Az államhatalom részéről a jogszabadság nem nyújtatott oly alakban, a mely nem volt volna eszközeiben, is teljes. A kir. leirat 4. és 5. és a t.-cz. 5. és 6. §-ai intézkednek arra nézve, hogy a házközösségi intézmény felbontható legyen. Hogy az intézkedések hatálytalanok maradtak, azt, mint említem, a volt határöröknek a régi intézmény iránti kegyelete, vagy közönye okozta. De ezen közönynyel szemben az államhatalom nem lehet tovább közönyös. Tiz évi tapasztalat mutatja, hogy az önkárosodás a közforgalom hiánya és a hitelképtelenség azon népet nem vihette arra, hogy önjavára a törvény intézkedését igénybe vegye. Az állam kötelessége, hogy ily közönynyel szemben kényszer-eszközöket alkalmazzon. > Es ép azért javaslom az 1. §-ban parancsolóla'g kimondani : hogy a törvény hatálybaléptétöl kezdve új házközösség nem alakitható, a közösségbe új tag fel nem vehető és a létező házközösségek vagy ingó és ingatlan vagyonuknak a jogosultak közötti tényleges felosztásával vagy azon vagyonra nézve a jogosultak tulajdonjoga, arányának megállapításával megszüntetendők. Az egyéni és nemzetgazdászati érdekek a házközösségek megszüntetésére nézve záros és lehetőleg minél rövidebb idő kitűzését tennék ugyan szükségessé, minthogy azonban a hivatalos beavatkozás esetében az eljárás igen sok mellékkörülménytől függ, minthogy továbbá előre nem is tudhatni, hogy hány esetben fog a hivatalos beavatkozás szüksége fenforogni és minthogy annak tartama minden egyes esetre előre meg sem határozható: nem akartam oly határidő kitűzését javasolni, a mely előre láthatólag meg sem lenne tartható.