Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.

Irományszámok - 1884-106

OVI. : SZÁM. 21 intézkedések természeténél, de annál fogva, hogy az eddigi gyakorlattól eltér, indokolást igényel ; a többi §-ok rendelkezései, azt hiszem, részint oly természetűek, részint annyira megfelelnek as eddigi gyakorlatnak, hogy indokolásuk felesleges lenne. A 12. §. elvben kimondja, hogy a törvényhozás körébe tartozó teendők a felsőházban is kezdeményezhetők, de egyúttal megállapítja a kivételeket. Azt hiszem, senki sem vonhatja kétségbe, hogy a törvényhozás teendőit nagyban könnyiti az, ha a törvényjavaslatok egy része előbb a felsőházban tárgyalható. A jelen gyakorlat mellett például az ülésszak első teendője rendszerint a költségvetés megállapítása lévén, mintán minden a képviselőházban kell, hogy előbb tárgyaltassék azon hetek alatt, mig a költségvetés tárgyaltatik ; a főrendiház szünetelni kénytelen s igen gyakran megesik, hogy annak bevégezte után a képviselőház előtt sincsen kész anyag, melyet a ház maga tárgyalhatna, míg ha, mint a törvényjavaslat ajánlja, bizonyos kérdések a felsőházban is tárgyalhatók első sorban, jó beosztás mellett lehet gondoskodni arról, hogy mindkét háza a törvényhozásnak folytonosan működhessék és sokkal rövidebb idő alatt el lehessen érni azon törvényhozási eredményt, mely most majdnem az egész évet igénybe veszi. Megjegyezve még, hogy mindaz, a mi akár a parlamentarizmus általános elveinél, akár saját különleges viszonyainknál fogva helyesen csakis a képviselőházban kezdeményezhető, annak számára fentartva van, bátran adok kifejezést azon meggyőződésemnek, hogy a 12. §. intézkedései a gyakorlati élet igényeinek felelnek meg, a nélkül, hogy bármely elvet vagy helyes alkotmányos szempontot sértenének meg. A III. fejezetben foglalt átmeneti intézkedéseket a gyakorlati keresztülvihetőség szempontja indokolja s azokra nézve csakis két dolgot jegyzek meg. Az első, hogy meggyőződésem szerint szükséges ugy az örökösödés utján joggal biró családok névjegyzékének, mint ezen családok most joggal birandó tagjai névjegyzékének megállapítására a főrendiháznak befolyást adni, s a névsort illetőleg a lehető tévedések kikerülése czéljából a kiigazítás lehetőségét biztosítani, mi iránt a törvényjavaslat 22. és 23-ik §-a intézkedik; a másik, hogy a 24. §. intézkedése megfelel azon a magyar törvényhozás által a lehetőségig mindig követett elvnek, hogy senki valamely jogtól, melyet gyakorolt, meg ne fosztassák és azt hiszem, hogy azon §. rendelkezése az irányban a leghelyesebb, mert figyelembe veendőknek mondja azokat az élethossziglan való kinevezéseknél, kik eddig a tagság jogait tényleg gyakorolván, ha az most tőlük megvonatik, valóban vesztenének, mig azok, kik birtak volna joggal, de azt ugy sem gyakorolták valójában, semmit sem vesztenek és így azt, hogy figyelembe vétessenek, nem is igényelhetik. Elmondtam ezekben azt, mit elmondani okvetlenül szükségesnek tartottam, és azon meggyőződésben ajánlom az ezen indokolás kapcsában beterjesztett törvényjavaslatot, hogy annak alapján egy a magyar állam érdekeinek megfelelő életképes felsőház lesz szervezhető. Budapesten, 1884. évi október hó 20-án. Beadja : Tisza Kálmán s. k., minister elnök.