Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-141
260 CXLJ, SZÁM. A társulati közgyűlésnek a kölcsön fölvételét megtagadó határozata után, a kormánynak azon meggyőződésre kellett jutnia, hogy az érdekeltség közt fenforgó viszonyokhoz képest a Rába és mellékvizeinek szabályozását nem lehet másképen foganatosítani, mint ugy, ha e munkálat államilag hajtatnék végre, s a költségek kényszerkivetések útján szedetnének be. Mindazáltal czélszerunek tartottam a Rába- és Fertővidék érdekeltségének tekintélyesebb és befolyásosabb tagjaival még egyszer előzetesen tanácskozni s e czélból őket múlt évi szeptember hó 6-ára Budapestre egybehívtam. Miután pedig ismeretes volt előttem, hogy az érdekeltek többsége főleg az előirányzott költségek mérve miatt riad a szabályozástól vissza s általában az érdekeltség bizonyos mérvben az állam anyagi támogatására tart igényt : nem lehetett kétségem az iránt, hogy bizonyos állami támogatásnak kilátásba helyezése az érdekeltekben kedvezőbb hangulatot keltene, mely minden valószínűség szerint a kérdés sikeres megoldását biztosítaná. E végből még az értekezlet előtt tárgyalásokat folytattam, melyeknek eredményeként kilátásba helyezhető volt, hogy a kormány hajlandó a törvényhozás fölhatalmazását kérni arra nézve, miszerint a tisztán ármentesitési s 6 év alatt létesitendo munkálatok költségeire felveendő 6.600,000 frtnyi kölcsön időközi kamatainak nagy része az államkincstárból fedeztessék s e czímen az érdekeltektől a munka végrehajtásának első 3 évében holdankint csak 15 kr., a végrehajtás további ideje alatt pedig holdankint csak 25 kr. szedessék. Az állami támogatás e módja jelen esetben annál czélszerűbbnek látszott, mert az érdekeitek a teherviseléstől leginkább azon évekre nézve riadnak vissza, melyekben még a szabályozás előnyeit telj es mérvben nem élvezhetik. A múlt évi szeptember hó 6-án tartott értekezlet egybehivásánál különös tekintettel voltam arra, hogy ott minden ellentétes érdek képviseltessék s ugy a szabályozni kivánók, mint a szabályozást ellenzők közül a tekintélyesb társulati tagok részt vegyenek. A törvényhatóságok képviselőin kivül 32 érdekelt jelent meg s általuk a Rába-szabályozó társulat holdszám szerinti többsége fölösen képviselve volt. Az értekezlet folyama teljes, és világos képét nyújtotta annak: mi fogna történni, ha a társulat autonómiája visszaállíttatnék. A jelenvoltak egyértelműleg hangsúlyozták, hogy szabályozni okvetlenül kell ; de mig az alsó vidék érdekeltsége a már törvényesen megállapitott szabályozási tervnek keresztülvitelét óhajtja s a társulati önkormányzat visszaállítását eredménytelen s igy káros idővesztéssel járó kisérletnek tartja, a felső vidék érdekeltsége ezen tervet határozottan elvettetni kívánja s a mellett harczol, hogy a társulat eddigi működése teljesen törvénytelennek s ennélfogva semmisnek tekintetvén, a társulat autonom jogainak gyakorlatába oly módon helyeztessék vissza, hogy az alapszabályokban kitűzött czél félrevetésével a társulat még ezután határozhasson a felett : minő munkákat akar keresztülvinni? Nyilvánvaló tehát, hogy az autonómia visszaállítása esetében, mint már fennebb említtetett, az érdekeltségnek ezen utóbbi része többségre jutván, a társulat föloszlását erőszakolja ki, mely esetben továbbra is fenmaradna a mai tűrhetetlen állapot, miszerint a felső Rába-vidék birtokosai a Sopron megye által fentartott rósz vonalozásu és nagyon hiányos töltések védelme alatt némileg mentve maradnának a közönségesebb árvizektől, mig az alsóbb gyormegyei terület továbbra is ki lenne téve az árviz pusztításainak, mely baj jelen mérvében nem csupán a folyó természetes vizfolyási viszonyaiból származik, hanem súlyosbítva van az által, hogy a felső vidéken helyenkint töltések közé szorított víz nagyobb tömegben ömlik az alsóbb vidékre és hogy a társulat a malomgátak elhányásával a vízfolyásnak a mederben szabadabb utat nyitva, a
