Főrendiházi irományok, 1881. IX. kötet • 629-687. sz.
Irományszámok - 1881-636
* 56 DCXXXVI. SZÁM. Összefoglalva tehát a fentieket, a szükségletnek képét ekként van szerencsém feltüntetni : a Sopron mellett létesitendőfúj fegyház átalakítási költségei . 380,293 frt 76 kr. a szamosújvári, lipótvári és illavai fegyházaknál létesítendő munkahelyiségek költségei együttvéve 67,266 > 37 > s végre a váczi magánzárkaépület és államfogház költségei ismét együttvéve 69,988 > 31 > Összesen tehát .... 517,548 frt 44 kr, a mely építkezéseket a vállalkozók részéről kieszközölni remélt árleengedések figyelembevételével 500,000 frtból is előállíthatni vélek. Hátra van még kimutatni azt, hogy az országos rabsegélyző és javitó intézeti alap — melynek a büntető-törvénykönyv 27 ik §-ában kijelölt rendeltetését a jelen, csak kivételes intézkedést tartalmazó javaslat nem alterálja — a fent emiitett 500,000 frtnyi összeg kihasitása után is, fönnakadás nélkül fog megfelelhetni kitűzött czéljának, s hogy miért folyamodom e kivételes intézkedés igénybevételéhez a helyett, hogy ezen összegnek megállapítását a rendes költségvetés keretén belül kérném. Az első szempontot illetőleg, bátor vagyok felemlíteni, hogy az országos rabsegélyező és javitóintézeti alap tőkéje a folyó évi augusztus hó 31-én állampapírokban és készpénzben együttvéve 692,599 frt és 98 krt tett ki, hogy ezen tőke évi kamatjövedelme 30,000 frtra rúg, s hogy a pénzbüntetésekből befolyó összeg az eddigi 3 évi tapasztalatok szerint évenkinti 280,000 frtra tehető. Ezen bevételekkel szemben kiadásként felmerül az aszódi javitó-intézet előállítási költségeihez még szükséges és egyszer mindenkorra fizetendő 44,502 fi% továbbá az elbocsátott szegény foglyok segélyezésére évenkint — ugyancsak a 3 évi tapasztalat szerint — fordíttatni szokott mintegy 8000 frtnyi folyó kiadás. Kitűnik ezen adatokból, hogy az engedélyeztetni kért kivételes intézkedés által az országos rabsegélyező és javitóintézeti alap épen nem korlátoztatnék az elbocsátott szegény foglyok ezutáni rendes segélyezésében, sem pedig a javítóintézetek fokozatos létesitéseben, hanem tőkéjének csak egy oly része vonatnék el, a melyre ez idő szerint szüksége nincs, és a melynek hiányát gyors gyarapodásánál fogva utóbb sem fogná érezni. Ily körülmények közt, s tekintettel az ország pénzügyi helyzetére, nem vélek csalódni, ha javaslatomhoz a törvényhozás jóváhagyásának reményét kapcsolom. Jelen előterjesztésem kezdő részeiben kimutattam a czélba vett építkezések elkerülhetlen szükségességét, s ha az ezek létesítéséhez megkívántató összeget a javasolt módon, s nem a rendes évi költségvetés megterheltetésével törekszem kieszközölni: ez azért történik, mert egyrészt tartózkodnom kell a költségvetés egyensúlyának megingatásától mindaddig, mig más kisegítő eszköz kinálkozik, — s másrészt, mert sem a büntető-törvénykönyv intentióival, sem pedig a közérzülettel nem vélek ellentétbe kerülni, ha a büntető intézetek szaporítására okvetlenül megkívántató összegek előteremtésétől az állampolgárokat megkímélni, s azokat azon forrásból meríteni törekszem, a melybe ugyancsak a törvények megszegői elég bőven szolgáltatják a szükséges eszközöket. Végezetül bátor vagyok megemlíteni, hogy az igazságügyi tárcza jövő évi költségelőirányzatánál a »Beruházások< czímének 447,013 frt 35 krnyi tényleges szükséglet mellett 100,000 írttal való megállapításába is csak azon feltételezés mellett nyugodhattam bele, hogy a törvényhozás bölcsesége jelen javaslatomat elfogadni és törvény erejére emelni méltóztatand. Kelt Budapesten, 1883. évi deczember hó 12-én. Dr. Pauler Tivadar s. k., igaasdgügyminiiter.
