Főrendiházi irományok, 1881. IX. kötet • 629-687. sz.

Irományszámok - 1881-630

DCXXX, SZÁM. 15 ugyanis, hogy megrendeléseket gyűjteni esetleg minták bemutatásával is szabad. Ujabb időben tudniillik több helyütt a mintákkal való járáskelés megtiltatott, sőt az illetők elzárással is büntettettek; pedig a törvény intentiója azt annál kevésbbé akarta, minthogy több nemzetközi szerződésben ez a jogositvány még a külföldieknek is biztosíttatott; nehogy tehát jövőre e részben kétség merüljön fel, világosan ki kellett kötni ezt az intézkedést. A 45. és 46. §. a közönségesen >vándorraktárak« neve alatt ismeretes üzleti visszaélés ellen kivan orvoslást nyújtani. A vándorraktárak újabb időben különböző alakban jelentkeztek. Egyes leleményes czégek különböző ürügyek és fortélyok felhasználása mellett többnyire silány árukat nagy zajjal és a közönség ámítására alkalmas módozatok mellett nagy tömegben árúba bocsátanak. Ekkép az illető helyen a rendes üzleteknek gyakran ép a kelendőségre leginkább alkalmas évszakban vagy időben oly versenyt támasztanak, a mely által azok rendes keresetükben nagyon hátráltatnak. Az eladásra kerülő silány árúk által pedig magukat a vevőket ha nem is rászedik, de legalább is hátrányba helyezik ; nem is említve azon számos visszaéléseket, a melyek az efféle eladási módozatokkal járni szoktak s a melyek már sok helyütt a rendőrséget komolyan foglalkoztatták. Külföldi törvényhozások különböző kísérleteket tettek ezen a szabad verseny túlhajtásából keletkezett üzletnemek ellen; a legszerencsésebb megoldás mindazáltal abban mutatkozik, hogy az efféle üzletek pénzügyileg alkalmas módon terheltessenek. Ezt kívánja tenni a 45. §. is, a midőn rendeli, hogy ily üzletek (bármily czím alatt keletkeznek is, pl. Önkéntes végeladás, alkalmi üzletek 50o/o-kal olcsóbban mint másutt stb. stb.) külön bejelentendők s a bejelentésnél mindjárt elég érzékeny díjak (Budapesten 100 frt, — 10 ezer lakosnál nagyobb városban 50 forint, más helyen 10 forint) fizetendők. A bejelentés után a hatóság a rendőrséggel egyetemben kijelöli a helyet, illetőleg határoz a felett, vájjon a szándékolt helyiségben tartható-e az illető üzlet; ezen intézkedés főkép azon okból voll felveendő, minthogy az efféle üzletek rendszerint a legjártasabb utczákon szoktak helyiséget bérelni és ott azután éktelen lármával gyakran a rendes forgalom gátlásával végzik az eladást. Végül az eladásokból befolyó összeg egy tized része a község számára tartatik vissza s e végből az üzletben rendes könyvek vezetése rendeltetik el; ezek a könyvek pedig a hatóság által ellenőriztetnek. Minthogy pedig közönségei üzleteknél is előfordulnak oly esetek, a midőn gyorsabb eladás czéljábói rendkívüli módokhoz kell nyúlni, és ezek a rendkívüli módok nagyon is hasonlítanak a szóban levő szédelgő vállalatok eljárásához : világosan ki kellett köini azt, hogy az ilyféle eladások az említett megterheltetések nélkül is lehetségesek, ha ezekhez a hatóság az engedélyt megadja, de az ilyetén eladásra legfeljebb három hónapi időszak engedhető. Minden nagyobb kedvezmény e téren a szédelgő vállalatok támogatására volna, s ez okból a mennyire lehet, szigorúnak kellett lenni. Hogy a biröi és a hatósági rendelkezés folytán történő eladások (hagyatéki, csődtömeg, a dó végrehajtási árverések stb.) nem esnek a mondott szigorú intézkedések alá, azt indokolni nem szükséges. A 47. §. a marhahússal való kereskedést, a mészáros-ipart korlátozza, és megengedi, hogy ott, a hol a marhahússal való ellátás máskép nem biztositható, rendkívüli intézkedések is tehetők. E részben a javaslat az eddigi törvénynyel elvileg egy és ugyanazon állásponton áll, de a részletekben az eddig szerzett tapasztalatok szerint némileg eltér. Eddig ugyanis egyszerűen a hússal való ellátásról volt szó, holott a dolog természete szerint inkább csak a marhahússal (tehénhússal) való ellátásról kell intézkedni, miután a mészárosipar ezen hússal foglalkozik kiválóan és a fogyasztók érdeke ezzel a hússal kivan kielégíttetni különösen, valamint hogy a marhahússal való rendszeres ellátás az, a mi a mészáros-iparnak, ha a teljesen szabad verseny megengedtetik, leginkább nehezére esik. Eddig a megszorítást az illető község javaslatára a törvényhatóság mondhatta ki. Nem is tekintve azt, hogy a törvényhatóságnak működése talán ily viszonyokra nem igen alkalmas, az eddigi tapasztalás azt mutatja, hogy a törvényhatóságnak eljárása ilyféle intézkedésekben nagyon nehézkes, ezért jövőre ez az intézkedés a másodfokú iparhatóságra ruháztatik, a mely a viszonyok megitélésénél könnyebben, de gyorsabban is járhat el. Kimondatik továbbá az, hogy a szerzett jogok ily intézkedések által meg nem szűnnek: nehogy azon önkényre nyujtassék mód, hogy egyes községek esetleg bármiféle pénzügyi előny czéljábói, a mészáros-ipart korlátozni kívánhassák s ez által esetleg edddg jól megálló mészárosokat tönkre tegyenek. Ez az elv az eddigi törvényben is gyökerezett, de annak