Főrendiházi irományok, 1881. IX. kötet • 629-687. sz.

Irományszámok - 1881-630

DCXXX. SZÁM 13 Az 5—17. §§. lényeges eltérést tartalmaznak, a mennyiben engedélyezés alá eső iparokat honositnak meg. Az iparok, a melyekről itt szó van, tuiajdonkép nem is iparok a szó szoros értelmében, hanem oly foglalkozások, a melyek természetüknél fogva a rendőri ellenőrzést követelik. Ez okból már eddig is bizonyos korlátok alá estek, de a korlátok ezen foglalkozási ágak természetéhez képest legtöbb helyütt nem találtattak eléggé kiel égitőknek. Jövőre a szóban álló foglalkozások engedélyhez kötvék, s az engedélyek azon föltételek teljesítésétől tétetnek függőkké, a melyek e végből az illető törvényhatóságok által a törvény által kijelölt elvek alapján megállapittatnak. (6. §.) A törvény végrehajtása szempontjából talán egyszerűbb lett volna ezeket a foglalkozásokat mindjárt magában a törvényben szabályozni; tekintettel azonban arra, hogy ép e téren oly sokféle viszonyokkal állunk szemben az ország különböző helységeiben, czélszerűbbnek látszott ezt az ügyet mégis a törvényhatósági szabályrendeleteknek átengedni ; sőt világosan megengedni még azt is, hogy egy es ugyanazon törvényhatóság területén a különböző községek számára eltérő intézkedések is tehetők. (6-ik §.) A 7—15. §§-ban foglalt elvek a szóban álló foglalkozások természetéből annyira folynak, hogy azoknak külön indokolása talán szükségtelen ; mégis fel kell említenem a 7-ik §. intézkedését, a mely megengedi, hogy az illető foglalkozások a jogosítottak bizonyos számához köthetők legyenek. Ez az elv azért látszik szükségesnek, mivel ezen foglalkozásoknak bizonyos korláton túl való szaporodása közerkölcsi és közrendőri szempontból sok esetben tényleg nem kívánatos és a valóságos szükséglettel szemben nem is szükséges; a hatóságnak mindig módjában lesz oly számot megállapítani, a mely mellett az illető foglalkozásokat igénybe vevő közönség érdeke kellően kielégíthető s a közrendészeti ellenőrzés mégis kellően keresztülvihető lesz. Az építészeti iparnál (7, §.) a képzettség kikötése is megállapítható, a mi főleg közbiztonsági szempontból történik, a mely szempont ezen iparágnál első sorban tekintetbe veendő. Az építészeti iparok a többi iparágaktól lényegesen különböznek és kivált nagyobb városokban a közrendészet szempontjából nem annyira az épületeket megrendelő felek, mint különösen a hatóság érdekei miatt külön korlátozást igényelnek. A mig más iparágaknál az esetleg nem eléggé képzett iparos a szabad verseny következtében amúgy is kiszorittatik azon körből, a melybe szakértelem nélkül lépett, és ügyetlen működése folytán legfeljebb egyes fogyasztóknak, megrendelőknek ártott:— addig az építészetnél a szabad verseny csak hosszabb idő leteltével és számos, a köz rendészet ágába eső kellemetlenségek előidézése után tünteti fel a nem kellően képzett iparost. Tekintettel mindazáltal arra, hogy az ország különböző helyein az építési viszonyok annyira eltérők, hogy esetleg sok helyütt még jövőre is minden veszély nélkül fenmaradhat a jelen állapot, mig más helyeken, különösen nagyobb városokban és kivált a fővárosban talán még az építészeti iparok különböző nemeire (jelesül az ácsiparra, az építési bádogosokra stb.) is korlátozó intézkedések indokoltaknak mutatkozhatnának: ezen ügynek szabályrendeletek által szabályozása és egész át alánosságban való kimondása látszik a legmegfelelőbbnek. A törvénynek az engedélyezett iparokról szóló intézkedése az eddigi intézkedésekkel szemben újitás lévén, gondoskodni kellett arról is, hogy az eddigi törvény alapján ilyen ipart űző vállalkozókkal szemben mi történjék, E részben a törvénynek visszaható erőt tulajdonítani lehetetlen lévén, ki kellett mondani (17. §.) azt, hogy ezek az üzletek jövőre is fönmaradnak és reájuk az iparjog megkezdésére nézve az előbbi törvények irányadók, de a jogok gyakorlására vonatkozólag jövőre az új törvény, illetőleg a törvény alapján hozandó szabályrendeletek lesznek követendők A 22. §-ban a telepengedély adásához szükséges eljáráshoz Budapest fővárosában a rendőri hatóságnak meghívása is rendeltetik, a mi azért szükséges, mivel az iparhatóság az 1872: VIII. törvény czikk hozatalakor egyúttal a rendőri hatóság is volt; azóta azonban részint a főváros szervezete, részint a fővárosi állami rendőrhatóság megalkotása következtében a két hatóság különböző közegek által működik és minthogy telepengedélyezéseknél különös figyelem forditandó a tűzrendőri és egyéb közrendészeti viszonyokra, a mondott módosítás szükségesnek tetszett. A 28. §. újabt hatósági eljárást kivan akkor is, ha az illető telep lényegesen kiterjesztetik, mert