Főrendiházi irományok, 1881. IX. kötet • 629-687. sz.

Irományszámok - 1881-630

DOXXX. SZÁM. 0 üdvözli a, törvényjavaslat vonatkozó rendelkezéseit, mivel azon feltevésben van, hogy az Önkormányzati joggal is felruházott iparostestületek megragadván a kínálkozó kedvező alkalmat, helyzetük felismerésében iparkodni fognak maguknak az elö'haladásukhoz igényelt ama szellemi és anyagi tényezőket, például a törvényjavaslatban adómentességgel kedvezményezett szövetkezeteket biztositani, melyek biztosítását a most érvényben levő törvénynek a társulásra vonatkozó határozatai mellett úgyszólván meg sem kísérlettek. A törvényjavaslatban az ipartestület keretében az iparosok és a tanonczok, vagy a segédek közt felmerülő súrlódások és vitás kérdések eldöntésére iparosok és segédekből külön békéltető bizottság szervezése czéloztatik. Eme bizottság eljárását külön alapszabályok fognák megállapítani, s az einöki teendőkkel egy minden tekintetben független egyén, az iparhatósági biztos bizatnék meg. A törvényjavaslat megengedi továbbá az iparos segédek részére segélypénztárak felállítását s a befizetéseket, a kezelést és felhasználást fővonalaiban megállapítja. A mi az iparhatósági további teendőkbe való befolyást illeti, a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy az ipartestületek a hatósági közegek részére fentartott elsőfokú iparhatósági teendőkre az által ok az elsőfokú iparhatóság mellé véleményzés, felügyelet és ellenőrzés, továbbá némi teendők közvetlen teljesítése czéljából választandó megbízottak útján befolyást gyakorolhassanak, valamint biztosítja az érdekelt iparos köröknek befolyását a másodfokú iparhatóság működésére nézve is. Végül nem hagyhatók említés nélkül ama intézkedések sem, melyek a nem helybeli iparosok eladási jogát az országos vásárokra szorítják, továbbá a „vándorraktárak* neve alatt ismeretes üzleti visszaélések ellen az iparosokat megvédeni hivatvák. Figyelemmel arra, hogy a felhozottakon kívül még az 1872. évi VIII. t.-ez. módosítására nézve javasoltak is azon körültekintő és szorgos gondozásról tesznek bizonyságot, mely mellett az iparosok buzgó közreműködése mellett a viszonyok javulása méltán várható, tiszteletteljesen ajánlja a bizottság szóban forgó törvényjavaslatnak általánosságban leendő elfogadását. A mi a részleteket illeti, a bizottság a következőket hozza javaslatba : a) a 10. §, utolsó bekezdésében „felhatalmaztatik a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miuister" után a „hogy" szó szabatosság kedvéért beiktattassék; b) a 13. §. első sorából a „szálloda* kitétel, mint felesleges, kihagyassék; c) a 25. §-ba — figyelemmel az 1872. évi VIII. t.-cz. 8. §-ában foglaltakra — a fékeérté sek kikerülése czéljából „bélhúr- és béltisztitó-telepek" után „czukorgyárak", „csontzúzók" után „dögnyúzó helyek" beiktassanak, s a „vér-iúgfőzők" helyett „vér- és lúgfőzök" kitétel használtassák; d) a 42. §. harmadik és negyedik bekezdése a 49. §-ban foglaltak folytán, mint felesleges, elhagyassák ; e) a 124. §. első bekezdésébe e szók után „az illető város", „avagy község" a 122. §-nál eszközölt képviselőházi módositás folyományául beiktattassék ; f) a 159. §. eme végszava: „büntetendő" „büntethető"-vei cseréltessék fel; g) a 163. §. harmadik bekezdése — tekintettel a 166. §. rendelkezéseire is — a következő szabatosabb szövegben fogadtassék el: „A bizottság elnöke az első fokú iparhatóság,illetőleg annak elnöke, jegyzője az iparhatóság által kirendelt jegyző" ; h) a 172. §. harmadik bekezdésében „a törvényhatósági ipartanács" kifejezés — tekintve a 175. §-on a képviselőház által tett módosításokat — „másodfokú iparhatóság

ö-gal helyettesittessék ; FŐRENDI IROMÁNYOK. IX. 1881—84. 2