Főrendiházi irományok, 1881. VIII. kötet • 581-628. sz.

Irományszámok - 1881-611

218 DCXL SZÁM. 13. §. A kincstári sószállitmányok, továbbá fa- és egyéb anyagok, valamint a kincstári munkások után fizetendő díjtételekre nézve az e részben a kincstár és engedélyes közt létrejött szerződés irányadó. Nem kincstári szállítmányok menet- és szállítási díjai az engedélyezett pályán a következő határok közt szabatnak meg. Legmagasabb árszabási tétel és pedig: a) Személy-forgalomra nézve, személy- és kilométerenként a kötelezőleg használatban levő két osztály közül a magasabbra 4-50 kr., az alsóbbra pedig 3 kr. Azon esetre, ha az engedélyezett vállalat három kocsiosztályt rendezne be, a legmagasabb osztályra 6 krajczár díjtétel szedhető. E díjtétel kocsikölcsönzés esetében az I-ső rendű vonalokon használt IIod osztályú kocsikra is alkalmazható. Uti podgyasznái, mely 10 klgrammnyi súly tételekre és gyorsárúnál, mely 8 klgrammnyi súlytételre felfelé kikerekíthető, minden 10 klgr. podgyászért kilométerenkint 0*48 krajczár, 100 klgr. gyorsárúért pedig kilométerenkint 4*8 kr. számíttatik. 6) Az árúk 10 kilométernél kisebb távolságra 100 klgr. és 1 kilométerenként és pedig I-ső osztályú 1*84 kr., a Il-od osztályú í*32 kr. és a III-ad osztályú vagyis a terjedelmes árúk 2*36 krért szállitandók. A kőszén, vaskő, tűzi és épületfa, trágya, kő és tégla — a só kivételével, melyre né/, ve szerződésileg külön intézkedés történt — egész kocsirakodásoknál kivételesen 100 klgr. és kilométerenkint 0-7 krért szállitandók. Az engedélyezett pálya saját állomásai között mozgó árúkra nézve, a 10 kilométert meghaladó távolságok után oly árszabások lesznek a kormány jóváhagyásával megállapitandók, melyek a fentebbi kétnemű tarifák, mint határok közt, a távolságnak megfelelő mérvben fokozatosan mérsékeltetnek. Gyorsárúk és közönséges szállítmányoknál a szállítási díjakon kivül, minden 100 klgr. után, podgyasznái minden személy után oly összegű kezelési illeték szedhető be, mint a magyar éjszak-keleti vasút vonalán. A személy- és árúszállitásra vonatkozó egyéb menet- és szállitási díjak, a mellékilletékek, az áiúk osztályozása, valamint a öbbi szállitási határozmányok tekintetében, az éjázakkeleti vasútvonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. Azon esetre, lia a törvényhozás a viteldíjaikat az összes vasutakra nézve szabályozná, e szabályozás ezen vasútra is érvényes leend. 14. §. Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a szedendő fuvar- és viteldíjakat belföldi ezüstpénzben számítsa olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetéket országos értékben tartozik elfogadni. A 13. §. értelmében meghatározott árszabások az engedélyes által időközben leszál ithatók egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az égés: vonal hosszában, vagy csak a pálya egyes vonalszakaszaira egyik vagy mind a két irányban, minden szállitási távolságra egyenlően, vagy növekedések esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabályok az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak 3 havi alkalmazásuk után. Ha egy szállító vagy rakomáiiy-vállalkozj bizonyos feltélelek alatt fuvarbér leszállításában vagy más kedvezményben részesül, ezekben íészesiteni kell minden szállítót és vállal-