Főrendiházi irományok, 1881. VIII. kötet • 581-628. sz.

Irományszámok - 1881-602

DCII. SZÁM. 137 27. §. A bitorlás megakadályozása végett felvétetett ezen szakasz intézkedése is, mely a bitorolva készült mű terjesztőjét is büntetéssel sújtja. Magától értetik, és e szakasz második pontjából határozottan ki is tűnik, hogy csak a tudva-szándékos terjesztés büntethető. II. RÉSZ. Zeneművek. A zeneművek védelem tekintetében, ugyanoly kedvezménybeD részesülnek, mint az irodalmi művek. A törvény czélja e részben is megvédeni minden szellemi munkát ß meggátolni a puszta gépi utánzást, de nem akadályozni a szabad dolgozást. Ez elv van kifejezve a 29. szakaszban. Épen úgy

f mint a tudományos könyveknél, szolgáljon a régi mű inspiratiókent újabbak megteremtésére; de tiltassanak el a szellemnélkuli másolatok. Ily értelemben vannak megengedve megjelent zeneművek egyes helyeinek idézései is. (30. §.) E két szakasz alapján az úgynevezett kivonatok, arrangementok egyenesen tiltva vannak ; de az úgynevezett variatiók, phantásiák, potpourrik, quodlibetek megengedtetnek, részint mint szabad átdolgozatok (29. §.), részint mint »egyes helyek idézéseit (30. §.), csak túl ne menjenek a határon, vagy el ne mulaszszák megnevezni a forrást. Az igy átvehető ütemek számát azonban meghatározni épen olyan nehéz volna, mint irói műveknél az idézhető sorokét. III. RÉSZ. Szinművek, zeneművek és zenés szinművek nyilvános előadása. A színmüvek és zenemüvek nyilvános előadatásának joga együtt jár azok szerzői tulajdonjogával s ily értelemben vannak szabályozva a 32—41. §§-okban. E tekintetben eddig talán még több visszaélés követtetett el országszerte, mint az utánnyomással. A mely szinmü a fővárosban sikert aratott, azt a vidéki színtársulatok és műkedvelők minden engedély nélkül kedvök szerint zsákmányolhatták. A szerző, hogy jogát némileg védhesse, vagy legalább a bitorlást megnehezitse, kénytelen volt azon egyetlen módhoz folyamodni, hogy nyomtatásban nem adta ki müvét, bár ez által irói dijait elveszte s azon kellemetlenségnek volt kitéve, hogy hibás vagy hiányos másolatok nyomán, műve elferditve vagy megcsonkítva járja be az ország színpadjait. Az irodalom pedig szintén megfosztatott azon előnyöktől, melyek ily müvek közrebocsátásával és ennek alapján a tüzetes bírálattal és irodalmi ellenőrzéssel együtt járnak. Csak a legutolsó években indított meg a nemzeti színház egy nyomatott szinműtárt, melynek üdvös eredménye azóta is már tapasztalható ; de ezen vállalat is csak a jelen törvény által nyer valódi törvényes védelmet és pedig a 34. §. által, melyben ki van mondva, hogy a nyomtatásban megjelent színmüvet a szerző engedélye nélkül nyilvánosan előadni tilos. Zenedarabokra e tilalom nem terjedhet ki, mert a nyomtatásban kiadott zenemű egyenesen az eljátszásra van szánva s e részben a hallgatók több vagy kevesebb száma, s a nagyobb vagy kisebb nyilvánosság különbséget alig tehet. Ezért a javaslat 33. szakasza a nyomtatásban megjelent s áruba bocsátott zenemüveknek nyilvános előadását a szerző vagy jogutódainak beleegyezése nélkül is kifejezetten megengedi. FŐRENDI IROMÁNYOK. VIII. 1881—84. 18