Főrendiházi irományok, 1881. VII. kötet • 412-580. sz.

Irományszámok - 1881-439

CDXXXIX. SZÁM. 159 szó sincs — szintén oly zavart idéznének elő jogéletünkben, melyek ez intézkedés hasznát, ha ugyan ilyen attól várható volna, illusoriussá tennék vagy paralyzálnák. Mert ha az mondatik ki, hogy a hitelesítési kényszer a törvény életbe lépte előtt kelt okmányokra is kiterjed, s ez látszik a javaslat intentiója lenni, mert a 20. §. a hitelesítést a jövőre feltétlenül irja elő bekeblezési kellékül, akkor ez számtalan oly pernek magvát hordja magában, melyek elhárítása nem függ az illető felek akaratától, mert ha például a régibb okmányon aláirt fél időközben meghalt vagy ismeretlen helyre költözött, a bekeblezést szerezni óhajtó fél nem hitelesittetheti annak aláírását, következőleg bekeblezést sem nyerhet, kénytelen tehát pert kezdeni, hogy bekebelezhető közokiratot, Ítéletet szerezhessen. Ha pedig az mondatik ki, hogy a törvény életbelépte előtt kelt okmányokra a hitelesítési kényszer nem terjed ki, akkor igen soká illusoriussá lesz e kényszer, mert mi sem könnyebb, mint az újabb időben kötött okmányokat korábbi kelettel ellátva, a törvényt kijátszani. Midőn mindezen indokainkat a mélyen tisztelt képviselőház bölcs ítélete alá terjesztenők, mély alázattal kérjük, hogy a kérdéses javaslat 20. §-át feltétlenül elvetni méltóztassék. Lehet a közjegyzői kar anyagi existeutiáját s fejlődését más téren és irányban is fejleszteni, hol az a jogéletre csak előnyös s az intézmény feladatának is jobban megfelelő lesz. A 19. §. a) és b) pontjai a közjegyzői kényszert nem csak a házastársak, hanem a jegyesek közti jogügyletekre is ki akarják terjeszteni; azonban eltekintve itt azon körülménytől, hogy főleg ünnepélyes eljegyzés hiányában felette ingadozó alapokon nyugodnék annak megállapítása, kik és mely időponttól kezdve tekintendők jegyeseknek, mi épen ellenkezőjét látjuk bekövetkezni az indokolás által várt jó eredménynek, mert az eddigi tapasztalás igazolta, hogy soha házastársak közt annyi álszerződés nem köttetett, mint az 1874 : XXXV. törvényczikk életbeléptéiétől, mert azóta a mások megkárosítására irányuló álszerződések a közjegyzői hitelesség nimbusa által vétetnek körül, s a hitelezők elleni igényperek legnagyobb részében közjegyzői okmánynyal iparkodik ez egyik házastárs kivonni a foglalás alól a zár alá vett ingóságokat, ugy hogy felsőbb bíróságaink már sok esetben kénytelenek voltak kibúvó ajtókon is ily közjegyzői okmányokat anyagi jog szempontjából érvénytelennek minősíteni. Minthogy tehát a közjegyzői intézmény fejlődése és megszilárdulása a hagyatékok kötelező beszavatolása s ez ügyeknek kizárólag a közjegyzők hatáskörébe utalása esetén, továbbá a telekkönyvi beadványok kötelező ellenjegyzése mellett, valamint a birói megbízatásoknak a kérdéses javaslatban tervezett szaporitása által teljes biztossággal, s ugy az államkincstár, mint a nagyközönség világos hasznával volna elérhető, viszont a közjegyzői jogkörnek a javaslat 18. %. g) pontja, 19. §. a) és b) pontja 20. és 21. §§-ai által életbeléptetni szándékolt kiterjesztése minden irányban csak hátrányos lehetne, mély alázattal esedezünk a mélyen tisztelt képviselőházhoz, hogy előterjesztett észrevételeinket kegyes figyelemre méltatva a javaslatot csak a kimutatott hátrányos intézkedések megváltoztatásával méltóztassék törvényerőre emelni. Kelt a pécsi ügyvédi kamara részérőM883. évi november hó 25-én tartott közgyűlésből. Erreth János s. k., kamarai elnök. Pleisinger Ferenez s. k, ^| kamarai titkár.