Főrendiházi irományok, 1881. VII. kötet • 412-580. sz.
Irományszámok - 1881-439
CDXXXIX. SZÁM. 155 Melléklet a 439. számú irományhoz. 392. j iggo sz « A pécsi ügyvédi kamarától, Mélyen tisztelt képviselőház! Az 1874. évi XXXIV. törvényczikk 19. §-ában körülirt javaslattételi jogunknál fogva, melyet egyszersmind kötelességnek is kell tekintenünk, miután az 1874: XXXV. törvényczikk módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat a nagyméltóságú magyar királyi igazságügyminister ur által az Ügyvédi kamarákkal véleményezés végett nem közöltetett, csak most, midőn a nevezett törvényjavaslat már a ház asztalára letétetett, nyílik alkalmunk véleményünk előterjesztésére, mit is, annak szives figyelembe vételét kérve, következőkben bátorkodunk teljesíteni. A bevezetésileg hivatkozott törvényjavaslat indokolásának átalános része azt mondja, hogy a közjegyzői intézmény megszilárdulásához s tovább fennállhatásához szükséges talajt szélesbiteni kell, mert a közjegyzők teendői — ide értve a hivatali megbízatásokat is — oly csekélyek, hogy a megélhetést számukra nem biztosítják teljesen. Ezen czélból a javaslat 26. §-a a telekkönyvi bekeblezések alapjául szolgáló magánokiratok közjegyzői hitelesítésének előírása által a közjegyzői kényszer oly nemét akarja létesíteni, mely jogéletünk szerkezetében a legnagyobb zavarokat idézné elő s e mellett magára a közjegyzői kara sem tekinthető oly előnyösnek, mely a kar tagjainak egyaránt teljesen biztosítaná a tisztességes megélhetést, mert ez intézkedés mellett is a felek egyes közjegyzőket tömegesebben fognak felkeresni s másokat mellőzni ; ez tehát meggazdagitana ugyan egyes közjegyzőket, de a nagy többség alig érezné hatását. Igaz ugyan, hogy a ministeri indokolás szerint a 20. §. intézkedésének bevallott ezélja nem a közjegyzők anyagi érdekeinek előmozditása, ámde a javaslatban felhozott indok oly tarthatlan s más oldalról ez intézkedésnek oly számos árnyoldala van, hogy valódi — bár be nem vallott indoknak mégis csak a közjegyzö'ség anyagi érdekeit kell tekintenünk» Mert hisz, ha a 20. §-nak ezélja csakugyan egyedül a telekkönyvi bejegyzések hitelességének emelése volna, ugyan mi indokolhatná azt, hogy ezen intézkedés épen a közjegyzői törvényben, illetőleg a közjegyzö'ség megszilárdulása és fejlesztése czéljából alkotandó novellában foglaljon helyet; hisz a ministeri indokolás értelmében ezen §-nak sehol máshol helye nem lehetne, mint a telekkönyvi rendtartásban, mert csak a telekkönyvi rendtartás keretébe illik azon szabályok és kellékek előírása, melyek valamely okmányt telekkönyvi bekeblezésre alkalmassá minősítenek. 20*
