Főrendiházi irományok, 1881. VII. kötet • 412-580. sz.
Irományszámok - 1881-437
146 CDXXXVIL SZÁM. Ezen szabálynak nem áll útjában a házasságnak társadalmi és erkölcsi jelentősége, a melyiyel azon szabály indokoltatott, hogy a házasság érvénye azon állam törvénye szerint ítélendő meg, a melyhez a házasulok a házasságkötés idejekor tartoztak, mert a honosság megváltoztatása által az illető előbbi hazájának törvényei, a honosság-változtatás után való cselekményeire vonatkozólag kötelezők lenni megszűntek. A 71. §-nak még azon rendelkezése indokolandó, mely szerint a házasság felbontásának nemcsak azon esetben van helye, a midőn ez a magyar törvényen felül mindkét házastárs hazai törvénye szerint is felbontható, hanem akkor is, hacsak a házasság felbontását kérő házastárs hazai törvénye szerint bontható fel, a másik házastárs hazai törvénye szerint pedig felbonthatatlan a házasság. Előfordulhat és elő is fordult az, hogy a házastársak nem egyes ugyanazon honossággal birnak. Ez esetben, ha hazai törvényeik e tekinti ben egymástól eltérők s a házasság felbontása az egyik házastárs által kéretik ; az államok törvényeinek oly összeütközése merül fel, a mely egyes állam törvényhozása által meg nem szüntethető. A törvények ily Összeütközése egyébiránt a magyar honosok vegyes házasságainál naponként előfordul, a midőn például az evangélikus hitű házastárs kéri római katholikussal kötött házassága felbontását. Ezt az 1868: XLVIII. t-cz. oly módon igyekszik megoldani, hogy a két házastársat kétféle bírósághoz utasítja s kimondja, miszerint mindenik félre nézve egyedül saját illetékes bíróságának, az illető fél saját hitelvei alapján hozott jogerejü ítélete kötelező. Ezen megoldási módozatot a nemzetközi jog keretébe tartozó esetekre alkalmazhatónak nem vélem. Ezenkívül csak két módja van a megoldásnak: vagy nem bontatik fel a házasság, hacsak azt mindkét fél hazai törvénye meg nem engedi, vagy feibontatik, ha azt a folyamodó fél hazai törvénye megengedi. Ezen utóbbi megoldási módozatot vélem elfogadandónak azért, mert a házasság felbontását kérő, a kinek ezt rendes lakása törvényével egyezőleg saját hazája törvénye megengedi, ezen elvitázhatlan joga gyakorlatától azért, mert házastársát ennek hazai törvénye ettől eltiltja, meg nem fosztható, habár előre látható is, hogy a bírósági Ítélet a másik házastárs hazájában nem fog joghatálylyal birni. A törvényjavaslat harmadik része a büntető és zárhatározatokat tartalmazza. 72. §. A magyar büntető törvénykönyv alkotása idejekor a házasuló feleket Magyarországon más, mini egyházi közeg (lelkész) nem adhatta össze. Ez okból az 1878 : V. t.-cz. 252., 253., 256. és 257. §-aiban foglalt büntetendő cselekményeket más, mint lelkész nem is követhette él. A jelen törvény hatályba lépte napjától kezdve azonban ugyanezen büntetendő cselekményeket az alispánok, polgármesterek és helyetteseik is elkövethetik a polgári házasságra lépő felek összeadása alkalmával. Szükséges ennélfogva ezen büntető határozatokat az utóbbiakra is kiterjeszteni. 73. §. Az iránt, hogy a polgári házasságból származó gyermekek születési anyakönyvei kik által vezetendök, a jelen törvényjavaslatban intézkedés nem foglaltatik, s a jelenlegi törvényes állapot e tekintetben érintetlenül hagyatik.
