Főrendiházi irományok, 1881. VI. kötet • 360-404. sz.

Irományszámok - 1881-362

GGCLX1I. SZÁM. 23 Melléklet a 362. számú irományhoz. Indokolás a gytnnasitumi és reáliskolai oktatásról szőlő törvényjavaslathoz* A középiskolai oktatás fontossága valamely ország közoktatási rendszerében, általánosan el van ismerve, s nálunk is kellő méltatásban részesül. Egyfelől az elemi iskolák számára alkalmas tanitók képzése, másfelől a magasabb felső oktatásra való előkészilés, s végre általában a nemzet műveltebb s igy minden tekintetben döntő súlyú osztályának magasabb átalános, sőt tudományos míveltség fokára emelése: ime a középiskolai oktatás feladatai. Az újabb kor középiskolája e feladatokat egymástól elváló, innen-onnan talán igen is élesen elválasztott irányban igyekszik érvényesíteni. Az úgynevezett humán és a reálirányban. Amaz a régi gymnasiumban, az ókor két classikus nemzetének nyelve és irodalma alapján, de összekötve a hazai nyelv és irodalommal, s fölvéve keretébe a természeti és történeti tudományokból is annyit, a mennyi a mai kor igényei szerint az általános míveltségre múlhatatlanul szükséges, kétségkivül teljesebb és alaposabb tudományos képzést ad, s különösen az alaki képzés előnyével bír. Emez, az újkor szülöttében, a reáliskolában, inkább a kor anyagi * igényeinek s a modern mívelődés szellemének kivan megfelelni, s mellőzve a klassikai nyelveket, megkisérli tisztán a mennyiség- és természettani ism eretek s a modern nyelvek alapján, de szintén áthatva a nemzeti nyelv és irodalom által, a gymnasium által nyújtott tudományos képzésnek megfelelőt más utón nyújtani. Egyik irány jogosultságát sem lehet kétségbe vonni. S miután ma már nagy számmal vannak gymnasiumaink mellett reáliskoláink is; s az újabb időben magok a gymnasiumok is, a korszellem követelményeinek nyomása alatt, tetemes szellemi és szervezeti átalakuláson mentek át : az állam-kormány és a törvényhozás kötelessége a középiskolai közoktatásügyi állandó szervezetéről mind a két irányban gondolkodni. Nem most először nyer kifejezést e szükség és kötelességérzet. Már az 1790/1-ik évi törvényhozás kilátásba helyezte a tanulmányi rend (ordo studiorum) törvény általi megállapítását. A század elején készült Ratio educations nevezetes lépés volt ez irányban, de nem a törvényhozás utján készülvén, csak a kath. és úgynev. kir. iskolákra terjedt ki. A népiskolai oktatás törvényes rendezését az 1865/7. évi törvényhozás első s legbecsesebb feladatai közé sorozta, alapul akarván azt vetni, a közép- és felső oktatás rendezése iránti törvényes intézkedéseknek. A középiskolai oktatásról az első törvényjavaslatot b. Eötvös közoktatásügyi minister terjesztette az országgyűlés elé, mely azonban nem vehette tárgyalás alá. Ama törvényjavaslatban a középiskolai közoktatás, közös alapon kiinduló, s azután a gymnasiumi és reáliskolai irányban szétágazó középiskola elvére volt fektetve.