Főrendiházi irományok, 1881. VI. kötet • 360-404. sz.
Irományszámok - 1881-366
112 GCCLXVI. SZÁM. forint 22 kr. ; a gyáraknál pedig 1.572,596 frt 35 kr. erejéig, miből egyszersmind kitűnik, hogy a gyáraknak fentebb b) alatt kimutatott javadalmazási alapja nem volt kimerítve, hanem a különbözet az államvasutak forgó tökéjében feküdt. A forgó tőkék természetére nézve pedig constatáltatott, hogy az mind az államvasutaknál, mind pedig a gyáraknál teljesen azonos a más állami kezelési ágaknál is előforduló pénzkészlet! és átfutó kezelésben" szükséglettel, mely utóbbihoz még a kettős könyvviteli rendszerből folyólag az anyag számlabeli egyenleg sorakozik, a mennyiben ezen könyvviteli rendszernél nem az összes beszerzett, hanem csak a tényleg felhasznált anyagok értéke számoltatik el az üzlet terhére, a kettő közt mutatkozó egyenleg pedig a valódi kezelés szempontjából mintegy elszámolásra adott előlegként — tehát ismét csak mint átfutó kiadás — szerepel. Kitűnik ebből, hogy az államvasutak és gyárak forgó tökebeli, vagyis átfutó kezelési szükséglete egyáltalában nem igényelne külön módon való rendezést, ha az államvasutak és gyárak az államköltségvetésbe a tárczaszerü kezelés módjára, vagyis a bruttó bevételekkel és bruttó kiadásokkal vétetnének fel: minthogy ez esetben a jövedelmi beszállítások csak a valóságos pénzfeleslegre szorítkoznának, a be nem szállított bevételi többlet pedig részint a készpénzmaradványokban, részint az ingó államvagyonnál mint anyagszaporulat s végül az activ követelésekben nyerne kifejezést az állami zárszámadásban, a mint ez tényleg történik is ugyan, — csakhogy ezen felül még az üzleti fölöslegeknek a pénzügyi tárczánál való külön előirányzása folytán a mutatkozó leszállítási hátralék az állami zárszámadásban a pénzügyi tárczánál még egyszer mint állami követelés, a közlekedési tárczánál pedig mint tartozás szerepel. A forgó tőkék kérdése tehát egyáltalában csak onnan eredt, s következéskép ezen kérdésnek rendezése is kizárólag azon eljárás folytán válik szükségessé, miszerint az államvasutakat és gyárakat illetőleg a közlekedési tárczánál a kiadásokon kivül a bevételeknek csak ezen kiadások fedezésére szükséges része, ellenben a mutatkozó felesleg a pénzügyi tárczánál irányoztatik elő. Ennélfogva ezen rendezés teljes összhangzásban az érvényben álló állami számvitellel, csak oly módon eszközölhető, hogy az államvasutak és gyárak tiszta jövedelmei teljes összegükben, s úgyszintén a rendelkezésre jutó külön alapok is — mint rendkívüli bevételek — a központi állampénztárba beszállittassanak, ellenben a forgó tökebeli szükségletről olykép történjék gondoskodás, mint más állami kezelési ágaknál : hogy t. i. ezen szükséglet fedezésére a központi állampénztárból megfelelő pónzellátmányok folyósittassanak. Ezen eljárás által egyrészt az átfutó kezelésben fekvő összegeknek az állami zárszámadásban való kétszeres kitüntetése megszűnnék, másrészt pedig az összes államháztartásra vonatkozó időszaki kezelési kimutatások a valódi kezelésnek hívebb képét tüntetnék elő. , Ellenben a forgó tőkék maximumának megállapítása, vagyis az, hogy az államvasutaknak és gyáraknak a befektetési töke kiegészítéseként külön íorgó tőkék bocsáttassanak rendelkezésükre, nem állana összhangzásban az érvényben álló állami számvitellel, nem szüntetné meg az átfutó kezelésben fekvő összegeknek kétszeres kitüntetését az állami zárszámadásban, s a rendelkezésre bocsátott forgó tőke tényleges igénybe vételéhez képest a beszállításokra, s így közvetve a valódi kezelésnek az időszaki kezelési kimutatásokban való hú kitüntetésére is zavarólag hatna. E mellett pedig az átfutó kezelés gazdaságos vitelének ellenőrzését megnehezítené, s a kereskedelmi vállalatoknál szükséges szabadabb mozgást is a gyakorlatban nemcsak hogy nem könnyítené, de még inkább hátráltatná, mert az átfutó kezelésnek napról-napra változó mérvénél fogva igen könnyen megtörténhetik, hogy a megállapított maximum, mely pedig rendes viszonyok közt talán több mint szükséges, — időlegesen s talán csak egy-két napra túl lesz lépve, mely esetben az üzlet korlátolva lenne, s hosszadalmas újabb tárgyalások válnának szükségesekké.
