Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.

Irományszámok - 1881-292

CCXCII. SZÁM. 15 terhek, a föld korlátlan feldarabolása, a feltétlen zsidó emancipátióval felszabadult uzsora, a határtalan váltószabadság, a korcsmai hitelüzlet és többrendbeli más esélyek, mint a fentemii* tett rendszer kifolyásai okozták-e, hogy e nép erkölcsileg, de kivált anyagilag tönkrejutott, s igy, mig egy része, a tisztességesek megterheltetésére, zsúfolásig tölti a még csak pár évtized előtt majdnem üresen állott börtönöket, addig a másik még el nem vesztve becsülete- és munka, szeretetének érzetét, roskadozó családi tűzhelyét elhagyva, vándorbottal kezében az életfentartás ösztönétől sarkalva, könytelt szemekkel jobb hazát megyén keresni! Vajha e vándorlásnak kárát ne vallja a magyar haza, melyről lelkesülten szólott egyik koszorúsunk, hogy »kivüle nincsen számunkra hely«. Vajha tisztelt honatyák, késedelem nélkül feltalálnák az itt mulhatlanul szükséges gyógyirt az acuttá vált bajnak gyökeres orvoslására! De magas Felsőház ! midőn itt őszintén feltárjuk a velünk jó és balsorsban hiven osztozó népnek valódi ba jaités érdekeit, ugyanakkor késztetve érezzük magunkat hasonló hazafias őszinteséggel felszólalni az ugyanazon pseudo-liberalis rendszer második korszülöttje — azon forradalmi törekvés és már következményeiben is sujtólag nyilvánuló támadások és jogosulatlan beavatkozások ellen, melyek katholikus igazainkat és igy lelkiismeretünk szabadságát a »suum cuique* elv ellenére mélyen sebzőleg érintik, s melyek ha utjok a hivatottak által idejekorán el nem vágatik — az átkos socialismus, communismus — és nihilismusnak talajt készitenek! Mi hitelveinkből kifolyólag tiszteljük a tulajdonjog szentségét; sziveinkben isteni mesterünk útmutatása szerint, »az igazság és béke ölelik egymást«. Mi lelkiüdvünket ős egyházunk Örök alkotmányában, földi boldogságunkat pedig az ország közel ezredéves, hűségünk és áldozatkészségünkkel megpecsételt alkotmányának védpajzsa alatt szeretjük és akarjuk keresni; de hogy ezen védpajzs egyházi és polgári egybeforrt hűségünk életmentő eszköze és ne sebző nyila legyen: azért férfias nyíltsággal sorompóba lépünk, s a rokonelvűek nagy csoportjához minden utógondolat nélkül csatlakozunk, midőn a kivándorlási ügy, s a hazai kathulicismuson ejtett, más egyházkerületek bő indokolásából sokszorosan ismert következő sérelmek sürgős orvoslását a magas felsőháztól kérjük és pedig : l-ször, hogy a felvidéki népünk anyagi sorsa javittassék; mert csak igy remélhető a nagymérvű kivándorlások csökkenése; 2-szor, hogy az országos katholikus alapok és alapítványok, hasonlóan a budapesti katholikus egyetem eredeti katholikus czéljoknak visszaadassanak; 3-szor, hogy a tervben levő polgári házasság, ezen modern pogányság találmánya minden alakjában mellőztessék. 4-szer, hogy a hirdedt 1879. évi XL. t.-ez. 53. §-a eltörültessék, vagy olyaténképen módosittassék, hogy az a szülői természeti jogba ne ütközzék, s a kötelmeit hiven teljesítő katholikus papot a vallásszabadság szégyenére ne sújtsa börtönnel vagy pénzbirsággal; 5-ször, hogy a közös iskolák megszüntessenek és az ifjúság kellő vallás-erkölcsi nevelésben részesüljön. 6-szor, hogy a vasár- és ünnepnapok megszentelésére vonatkozó, az iszákosság és isten káromlás megakadályozását czélzó hozott törvények szigorúan végrehajtassanak. Még egyszer kérve kérjük a magas Felsőházat : miszerint honatyai jóakaratjuk legszebb tanúságául kérvényünket kegyesen fogadni, s mindazt, a mi ugy felvidéki népünk, valamint a hazai katholicismus igazi érdekei és jogosult igényeire nézve, akár % törvényhozás alkotásaiban akár a kormányzat műveleteiben sérelmesnek, károsnak, igazságtalannak és beláthatlan veszélyek szülokának bizonyult, méltányos, körültekintő és bölcs gondoskodással megszüntetni, megváltoztatni, illetve az egyedül biztos vallás-erkölcsi alapon mindnyájunk egyenlő jogainak oly egyenlő és gyakorlati érvényt szerezni méltóztassék: hogy ez által a magyar szent korona