Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.
Irományszámok - 1881-290
10 CCXC. SZÁM. A kizárólag pénzbüntetéssel sújtott becsületsértés és a könnyű testi sértés vétségének esetein kivül, melyekben tehát sem a tény-, sem a jogkérdésben a másodbiróság Ítélete ellen felebbezésnek helye nem lenne, valamennyi a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozó vétségi esetekre kiterjesztetni javasoltatik a m. bünteti) törvénykönyvek életbeléptetéséről szóló 1880. évi XXXVII* törvényczikk 43. §-ának rendelkezése, és pedig ennek 2-ik pontja a lényegnek megfelelő szövegmódosítás mellett. Tekintettel azon jogkörre, mely ezen törvény 43. §-ának intézkedése által a felebbezhetés használhatására nézve adva van, s mely által mind a vád képviselője a büntetendő cselekmény enyhébb minősítése esetében, mind pedig vádlott büntetlenségére nézve az anyagi büntető törvény nem helyes alkalmazása miatt jogorvoslatától elzárva nincsen, s e szerint elegendő biztosíték nyujtatik a felebbviteli jognak törvényszerinti igénybevételére, a felebbviteli jognak valamennyi vétségi esetekben való ily mérvű megszorítása a jogérzület megsértését nem vonhatja maga után. Viszont pedig azt eredményezi, miszerint a harmadbiróság a helyesen minősitett kir. Ítélőtáblai Ítélet ellen, a majdnem minden esetben nem annyira a minősítés, mint a büntetés tartamának leszállítása czéljából, igen gyakran pedig egyedül a büntetés végrehajtásának elhalasztása indokából beadott felebbezések folytán a vétségi ügyek nagy számának érdemi felülvizsgálatától fel lesz mentve, s ez ügyeket is elbírálni csakis az élet beléptetési törvény 43. §-a valamelyik pontján alapuló felebbezés eseteiben lesz hivatva. A kir. járásbíróságok ^hatáskörébe utalt kihágási ügyekben a felebbvitel használhatáaa a fentemiitett törvény 43. §-ának rendelkezései által eddig is korlátolva lévén, ezen ügyek jelenleg csakis a jogkérdésben képezhetik a harmadbiróság felülvizsgálata tárgyát. De miután ugyanazon elvek, melyek indokolják a kizárólag pénzbüntetéssel sújtott becsületsértés és a könnyű testi sértés vétsége eseteiben a felébb vitelnek a másodbiróság Ítéletétől való teljes kizárását, fenforognak a kihágások közül is több esetnél s miután, jóllehet, hogy a törvény értelmében kihágási ügyek egyedül a megjelölt esetekben használt felebbezés folytán képezhetik a kir. Curia elbírálásának tárgyát, mindazonáltal azok a felebbezhetőség kérdésében minden esetben megvizsgálás alá esvén, a kir. Curia birói karának tevékenységét e mellék-kérdésben is nagy mérvben igénybe veszik ; ennélfogva teljesen indokoltnak vehető, hogy a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalt kihágási esetek közül *— eltekintve a fontosabb elbírálás alá eső és sokszor politikai természettel biró állam elleni kihágásoktól — kiválasztattak azon esetek, a melyek könnyebb elbírálás alá esvén, egyedül a ténykérdés megállapítását tételezik fel, s a melyeknél e szerint már két alsó biróság ítélete folytán a tévedés lehetősége is majdnem kizártnak tekinthető, és az ezek iránti ügyekben a másodbiróság Ítélete ellen a felebbvitel tejjes korlátozása szintén javaslatba hozatik. Egyszerű voltuknál fogva tehát a kihágási törvény 36, 39, 40, 52, 59, 79, 111, 114. §§-aiban meghatározott esetek vonattak be ezen törvényjavaslat 2-ik §-ának intézkedése alá. Végül pedig e törvényjavaslat 3., 4, 5 és 6. §§-aiban érvényt akar szerezni a 2-ik §. alá eső esetekben a másodfokú biróság Ítélete elleni felebbviteli megtiltó rendelkezésének. Midőn e törvényjavaslat a 2-ik §. alá eső esetekben a beadott felebbezést az első biróság által hivatalból visszautasittatni rendeli s a törvény ellenére felebbezőt pénzbüntetéssel, ennek behajthatlansága esetében az ezt helyettesítő fogházzal vagy elzárással imperative sújtja, elejét kivánia venni annak, hogy bárki is e 2-ik §-ban világosan felemiitett kivételes esetekben bármily czélból vagy indokból felebbezéssel szabadon élhessen, s hogy ezen kivételeket képező esetekben az ügyek a beadott felebbezések folytán már első sorban még a felebbezhetőség kérdésében se juthassanak fel a kir. Curiához.
