Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.
Irományszámok - 1881-316
168 GCCXVI. SZÁM. A 19. §. második és barmadik bekezdésének czélja, hogy a hitelező saját érdekeinek megvédése okából ne kényszeríttessék az adóstól azonnal az egész tőkekövetelést behajtani, és másrészről' a hitelezőt sem lehet a késedelmesen fizető adósnak kényére bizni. 20. §. Némely hazai pénzintézet alapszabályaiban azon intézkedés foglaltatik, hogy a gyümölcsözés végett náluk betett pénzösszeg után esedékes kamatot félévenként, vagy évenként tőkésitik, éa a tőkésített ' kamat után is a rendes kamatot fizetik. Ugy a betevők, mint a pénzintézetek kölcsönös érdeke és az utóbbiaknak szervezése és pénzkezelése kivánja Î hogy a pénzintézeteknél az anatocismusra nézve kivétel tétessék. Ezen kivétel azonban csak azon hitelügyletekre vonatkozó batik, a melyeknél a pénzintézet mint betétet elfogadó adós szerepel. Az 1877 : XX. t.-cz. 290. §-ának második bekezdésében foglalt azon intézkedés, hogya határidőt elmulasztó adós késedelmi kamatot tartozik fizetni, annál könnyebben volt érintetlenül hagyható, mert az árvapénztáraktól felvett kölcsönöknél ugyancsak a 290. §. szerint a kamat félévi előleges részletekben fizetendő, a miért a kamatok felszaporodásától tartani nem lehet, és mert másrészről az árvapénzeknek folytonos mozgásban létele nem kívánatos. Annak megemlítése mellett, hogy a részegség iránti büntetőjogi határozmányok az 1879: XL. t.-cz. 84. és 85. §-aiban már benfoglalvák: áttérek a kocsmai hitelre vonatkozó IV. fejezetben foglalt intézkedéseknek röviden összefoglalt indokolására. IV. FEJEZET. A kocsmai hitelről. Ezen javaslat főleg a földmívelési és kisiparos osztályokon a tőkeszabadság által ejtett közgazdasági bajokon —. lehetőleg a közgazdasági élet változtatása nélkül — segíteni, és a mennyiben az egészben nem lehetséges, legalább részben enyhíteni kivan. A kocsmai hitel jó részben oka alsóbb néposztályaink eladósodásának, és ezt a jövőben lehetetleniteni vagy legalább fölötte megnehezíteni igyekszik a jelen javaslat IV. fejezete, a mennyiben a hitelezőktől az ekkép támadt követeléseiknek beperelhetése iránti jog elvonatott, sőt a compensatio sem engedtetik meg, az ily követelések biztosítására a kötött zálog- és kezességi szerződések érvényteleneknek mondatnak ki, és az ezen határozmány oknak kijátszása czéljából valamely szinlett ügyletnek vagy váltónak felhasználása kihágást képez : csupán csak azt engedvén meg, hogy az adós a legutóbb kapott szeszes ital ára iránt legyen beperelhető. A 24. §-ban a szálló vendégekre nézve, a kiktől jelen javaslat a kocsmai hitelt megvonni nem kivánja, és a kiknek a folytonos fizetgetés terhére vállanék, e tekintetben kivételt kellett tenni. A 25. §. a lehető legnagyobb publicitásnak elérését czélozza: büntetéssel sújtván azt, a ki ezen intézkedésnek meg nem felel. Budapesten, 1882. évi január hó 11-én, Dr. Pauler Tivadar s. Ä., igazeágügyminister. *
