Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.

Irományszámok - 1881-316

GCCXVI. SZÁM. 157 Melléklet a 316. számú irományhoz. Indokok, „az uzsoráról és a káros hitelügyletekről

66 szóló törvényjavaslathoz. A közéletben mindinkább azon meggyőződés emelkedett érvényre, hogy a tökének engedett szabadság nemzetgazdászati szempontból káros, és hogy ezen tőkeszabadság korlátozatlansága nemcsak egyes embereket, hanem egész községeket, sőt egész vidékeket tönkretétellel fenyeget. Ennek felismerése indit a jelen törvényjavaslat előterjesztésére, a mely javaslatra vonatkozólag, mielőtt ennek részletes indokolásába bocsátkoznám, a következőket vagyok bátor előrebocsátani : Alig foroghat fen kétség az iránt, hogy az uzsoratörvények nálunk az 1868: XXXI. törvényczikk által a kellő előkészitő lépések megtétele és a közgazdasági szempontból szükséges intézmények életbeléptetése előtt szüntettettek meg, és engedve a tőkeszabadság tekintetében akkoriban divó, és az épen nem kedvezőtlen közgazdasági viszonyok következtében érvényesitéshez könnyebben juthatott felfogásnak — mondatott ki a szerződési kamatláb korlátozatlansága, holott a leghelyesebbnek elismert nemzetgazdasági elv valósításának sikere is csak attól függ, hogy a minden ország különös viszonyaihoz képest szükséges előfeltételek az elv gyakorlati keresztülvitelére léteznek-e?; adatokkal beigazolt tény továbbá, hogy az emiitett törvény hatályossága óta, nemcsak a tőke olcsóbbá nem lett, mint azt ezen törvény pártolói reményiették, hanem az iparos, és földbirtokos-osztály tőkéhez még sokkal magasabb kamatlábon jut, mint előbb, és a túlságos kamatok vétele oly vakmerő elvetemüítséggel gyakoroltatott, és a szokásos szerződési kamatláb oly magasra hágott, hogy ez által ezen osztályok anyagi léte van veszélyeztetve. Ehhez járul, hogy az uzsorások által elkövetett zsákmányolás ellen emelt nem alaptalan panaszok most már nemcsak a két emiitett osztály, hanem oly társadalmi körök és osztályok által emeltetnek, a melyekhez azelőtt az uzsorás cselszövényes üzleteivel nem hathatott. Felemlitendőnek tartom még azon sajnos tapasztalatot, hogy a kiskereskedők és iparosok a magasra hágott szerződési kamatláb által eltántorítva és a könnyebb szerzési módot hajhászva, sok esetben saját üzletüket és mesterségüket csak mellékkeresményképen folytatták, sőt néha egészben abban hagyták, és vagyonukat üzletük vagy mesterségük rovására és a nemzeti jóllét és közgazdaság hátrányára,, az uzsoráskodási üzletekbe fektették. Az úgynevezett uzsora korlátozása végett tehát ugy nemzetgazdasági, mint ethicai tekintetekből intézkedések teendők. Ez intézkedéseknek a büntető jog, a magánjog, és a nemzetgazdaság terén kell történniök. A fősúlyt a büntetőjogi intézkedésekre fektetem, és az uzsoratörvényt főleg mint büntetőjogi intézményt kivánnám tekintetni, mert a magánjog terén az 1877-iki törvényhozás közelebb, a hitel-