Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.
Irományszámok - 1881-315
152 CCCXV. SZÁM. A döntvényt ugyanis előforduló esetekben követheti a biró ha akarja, de nem köteles vele. Aggódó lelkiismeretünk tehát csak akkor találand teljes megnyugvást, ha a jelzett törvény a törvényhozás utján kellően módosittatik, mert csak igy nyerhet általánosan kötelező erőt. Különben talán fölösleges is hangsúlyoznunk, hogy előttünk az állam törvényei tiszteletre méltók, mert hatalmának kútforrása fensőbb eredetű; de hitelveket alkotó államistent el nem ismerhetünk. S ha nem volt állam elleni vétség a debreczeni reform, zsinaton legközelebb szeptember 11-én (Lónyai gróf szavaival) ünnepélyesen kijelenteni: »A vallási tért érintő rendeleteket, ha nem akarjuk, nem teljesitjük, ha százszor kell is felirni,« — nem veheti tőlünk sem rósz néven senki, ha magunk számára vallásunk gyakorlatában szabadságot kérünk. Erre feljogosítanak minket vallásunk társadalomalkotó elvei, isteni jellege és hazánk mellett tett ezeréves szolgálatunk. 4. Szavunkat emeljük a tervbe vett keresztények és zsidók között létesitendŐ s általán mindennemű úgynevezett »polgári házasság« ellen is. Nincs erre szüksége hazánkban sem az államnak, sem pedig bármely vallásfelekezetnek sem; — legfeljebb oly egyéneknek szolgálhatna az takaróul, kik előbb hajótörést szenvednek intőkben, vagy vallásuk hitelveivel meghasonlanak ; s igy természetszerűleg oly intézménynyé válnék az, melyben a társadalmat Összetartó positiv vallás és egyház ellenségei nevelkednek. Hogy pedig ily elemek szaporitása kedvéért a vallásos polgárok adójából, az anyakönyvek vezetése és más teendők végzésére újabb hivatalok szerveztessenek, vagy a meglevők szükségtelen terhekkel elhalmoztassanak : mi az igazsággal megegyeztetni nem birjuk. De mondják: szükséges m égis, hogy a katholikus egyház-által felállított akadályok miatt törvénytelen viszonyban élők és az ily viszonyból származott gyermekek örökösödési jogai törvény által rendeztessenek. Válaszunk : a kiben csak kevés jóakarat van, talál módot az illetők örökösödési jogainak biztosítására a jelenlegi állapot mellett is ; az elvetemedett gonoszlelkű pedig nem fog sokat törődni az állam törvényeivel sem. De megengedve, hogy ezen ügy törvény általi rendezése mulhatlanul szükséges, vájjon csak oly törvény alkotása által lehet-e az örökösödési ügyeket rendezni, mely a közerkölcsiséget megrontja, a tiszteletreméltó, vallásos házasságot lealacsonyítja, a gyermeket vallástalanná teszi ? ! Az élet, a történet és tapasztalás legalább azt tanítja, hogy az úgynevezett »polgári házasság« ily eredményeket szül. Valóban feltűnő jelenség lenne, hogy midőn más, jól rendezett, hatalmas államok ezen kebelükben annyi vészt hordó intézményt eltörülték, vagy eltörülni akarják, a mi országunkban akkor tennének azzal kísérletet. 5. Örvendetes hírként esett tudomásunkra, hogy a magas kormány tekintetbe véve a keresztény magyar nemzet közóhaját, a vasárnapok megszentelése tárgyában törvényjavaslatot kivan a magas törvényhozó testület elé terjeszteni. Ha e törvény létrejön; orvosolva leend egyik nagy sérelmünk; azért csak jelezni kívánjuk, hogy óhajtva várjuk annak megalkotását. 6. Végre borzadva gondolunk azon pokoli merényletekre, melyekkel a titkos társaságok más országok népét rettegésbe s irtózatos veszedelmekbe ejtik s aggódva halljuk, hogy efféle titkos társaságok az úgynevezett szabadkőmivesek drága hazánk földjén is nem csak rejtezkednek, hanem páholyaikban köztudomásra éjjeli összejöveteleket is tartanak. Ha e társaságoknak üdvös czéljai vannak: miért titkolják? — miért vannak kitiltva Ausztriából? Ha pedig a társadalomra átkos vagy legalább gyanús terveket forralnak: miként ttíretnek meg nálunk?! Nagyméltóságú Főrendek! Meglehet, hogy elpanaszolt sérelmeinket némelyek, lenézőleg összebeszélés vagy fensőbb parancs eredményének tekintik csupán azért, mert eshetoleg hazánk
