Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.

Irományszámok - 1881-315

150 CCCXV. SZÁM. 315. szám. (UV. ÜLÉS 496. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) e a vágselyei vőm. kath. egyházkerület papságának számos világi híveinek a katholikus sérelmek orvoslása iránt. Nagyméltóságú Főrendiház! Alólirottak, mint tagjai azon egyháznak, melynek hitelvei az állam legbiztosabb létalapját képezik s melynek intézményei édes hazánkat az idők százados viharaiban megoltalmazták, — nem titkolhatjuk el szivünk fájdalmát, midőn halljuk és látjuk, mikép erőlködnek némelyek azon jogtalan támadásokat, melyek bennünket eddig az administrativ politika terén oly fájdalmasan értek, most a törvényhozás terére átvinni. Nem akarunk mi az ország törvényhozóinak bölcsességében és jóakaratában kételkedni, ismerjük hivatásuk feladatát, mely abban áll, hogy oly törvényeket alkossanak, melyeknek oltalma alatt az ország minden osztálya és vallásfelekezete egymás között békében élhessen; de úgy hisszük, hogy ennek elérése végett szükséges tudomással birniok azon sérelmekről, melyek a hon lakosainak békés nyugalmát háborítják és hogy e tekintetben felvilágosítással kiválóan az érdeklettek tartoznak. Ily fájdalmas kötelességet teljesítünk mi, midőn sérelmeinket s jövőnk miatti aggályainkat a nagyméltóságú főrendi ház magas szine elé terjesztjük s amazoknak orvoslásáért, emezeknek eloszlatásáért alázatosan esedezünk. 1. Fájó sebe lelkünknek, hogy mig országunkban minden hitfelekezet a kormány beavatkozása nélkül, legjobb belátása szerint kezeli alapitványait és rendezi minden ügyeit, addig mi katholikusok, Szent István első apostoli királyunk vallásának örökösei, kik az országban legtöbben vagyunk, mint kiskorúak, a kormány gyámsága alatt nyögünk. Apostoli királyaink, hitbuzgó nagyjaink és más istenfélő hitsorsosink egyházunk fentartására és érdekeinek biztosítására nagyszerű alapítványokat tettek. Ez alapokat maga az országgyűlési bizottság, mely azok jogi természetének megvizsgálására kiküldetett, teljes hitelű okmányaink alapján határozottan katholikus tulajdonnak vallja; egyházunk azoknak századokon át háboritlan. birtokában volt; s mindemellett nekünk jelenleg azok kezelésére alig van befolyásunk, sőt kénytelenek vagyunk tűrni, ha rendeltetésekkel ellenkezőleg — gyakran politikai érdemek jutalmazására s oly irodalmi termékek segélyezésére fordíttatnak, melyek legszentebb érdekeinket sértik. Kérvény