Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.

Irományszámok - 1881-306

102 CCCVI. SZÁM. Ezen fokozatos díjtételek elfogadása által az adóalap emelkedéséhez képest a díjtételek az eddigieknél ugyan magasabbak, azonban az adó szerint csoportosított díj kötelezettek számarányához, valamint azok vagyoni Viszonyaihoz mérten, méltányosabbak és igazságosabbak; különösen ha figyelembe vétetik, hogy a 100 frton felüli adót fizető díjkötelezettek száma, a 100 forinton^alóli összeggel megadóztatottakhoz képest, aránytalanul csekély, és ezeknek csak 2 : 62 százalékát képezi. Másrészről arra is figyelemmel kellett lenni: hogy az 1880 : XXVII. t.-czikk 6.§. értelmében az ugyanazon t.-cz. 5. §-ában emiitett alaphoz a magyar korona országai által fizetendő Összeg a hadmentességi díjból fedeztessék; pedig már a javaslat szerinti bevétel is, a fennálló törvényben megállapított tételek alkalmazásával szemben, mintegy 57,827 forinttal kisebb összegre tehető. A több törvényhatóság részéről előadott azon kívánságnak, mely szerint a 3 frtos díjtétel 2 frtra lenne leszállítandó, az okból nem tehettem eleget, mert ily leszállítás az ezen díjosztályzatba tartozó egyének nagy számánál fogva a bevételt nagy mérvben csökkentette volna, H mert a díjkötelesek közül azok, kik napszámból élnek, az egyúttal benyújtott és a napszámosok adómentesitésérol szóló törvényjavaslat szerint keresetük után ezentúl többé adó alá tartozni nem fognak. A törvényjavaslat 2. §-ának utolsó bekezdő pontjában foglalt azon intézkedés: hogy a hadmentességi díj kivetésénél — azon esetben is, ha a kiskorú védköteles önálló vagyonnal bir ugyan, de a családfővel közös háztartásban él, és ha azon adó, melyet önálló vagyona után fizet, a családfőre kivetett adónál csekélyebb — a családfő adója vétessék alapul, az okból találtatott szükségesnek, hogy eleje vétessék oly már többször előfordult esetek ismétlődésének, hogy a családfő csak azért ruházza át bizonyos vagyonnak vagy tőkekamatnak haszonélvezetét védköteles családtagjára, hogy ez által a családtag Önálló adózónak tekintetvén, a díjkivetés ne a családfőnek magasabb adója, hanem a családtagnak aránytalanul csekély és legfeljebb 50 frtig terjedő adója alánján eszközöltessék. A törvényjavaslat 3. §-a a polgárosított határőrvidéki részekben még jelenleg fennálló külön adórendszernek szükségképeni folyománya. A törvényjavaslat 4. §-ában foglalt intézkedést azon körülmény teszi szükségessé, hogy a hadmentességi díjak helyes kivetésének és behajtásának sikere biztosittassék, a mennyiben különösen oly esetekben, midőn a gyárakban, kereskedelmi- és iparüzletekben és vállalatokban alkalmazott segédek és segédmunkások helyeiket változtatják, és ekként a munkaadó személyében a díj esedékességének ideje előtt változás áll be, a hadmentességi díj behajtása majdnem legyőzhetetlen akadályokba ütközik. A törvényjavaslat 5. §-ában a hadmentességi díj esedékessége és befizetése határidejének megváltoztatására nézve foglalt módosítás azon okból vált szükségessé, mert a díj befizetése az adóévet követő év január 1-én igen meg van nehezítve az által, hogy ekkor a cseléd vagy munkás szolgálata helyét változtatván, csak nagy nehezen és nem mindenkor volt feltalálható; a munkaadónak pedig, kinél az illető díjkötelezett a kivetés évében tartózkodott, a díjkirovásról még tudósitva nem lévén, — nem állott módjában, a még különben is esedékessé nem vált díjat befizethetni és azt a védköteles egyén béréből levonni. Ezen újabb befizetési határidőt megállapítja egyébiránt a közadók kezeléséről szóló és a képviselőház pénzügyi bizottsága által már letárgyalt törvényjavaslat 40. §-a is. Minthogy a bemutatott törvényjavaslat oly intézkedéseket tartalmaz, melyeknek alkalmazása mellett a hadmentességi díj kivetése és beszedése rendszeresebben lesz eszközölhető, és különösen a védköteleseknek azon jelentékeny nagy része, — kik mint családfők, vagy család-