Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.
Irományszámok - 1881-305
•98 CCCV. SZÁM. váltság fizetésére szükséges mennyiséget nem hozzák meg, a szerfelett magas dézsmaváltság nem fizethetése miatt sok helyen elhagyva, míveletlenül parlagon hevernek. Erre vezethető egyszersmind vissza az, hogy a váltság járadék és annak késedelmi kamatával együtt felgyűlt hátralék oly összeget képez, melyet a szőlőbirtokosok teljes tönkretétele nélkül, sőt még azon móddal is behajtani nem lehet. A baj tehát országos és olyan, hogy ha nem orvosolta tik az, a közgazdaság és az államkincstár nagy kárára folyvást tovább terjed. Az ezekben vázoltak szerint a szőlődézsmaváltsági bajok részint általánosak, részint localis természetiek. Az általánosok abban nyilvánulnak, hogy a váltságjáradék a jelen viszonyok között általában véve túlságos, mert a szőlők hozadéka az évenkinti váltság összegét és az egyéb közterheket nem fedezi. E bajon csakis akkép lehet segíteni, ha a) az 1882. év végéig felgyűlt váltságjáradék és annak kamathátraléka az 1883. évtől 1890. évig esedékes törlesztési részletekkel együtt tőkésittetik, és abból csak annyi követeltetik évenként, a mennyi egy évi váltságjáradék összegének megfelel ; 6) az 1882. évi deczember 31-ig felgyűlt váltságjáruléki hátralékok és azok késedelmi kamata oly esetekben, midőn azok a váltságkötelest ért elemi csapások vagy a phylloxera vastatrix rovar vagy más rovarok pusztításai miatt a szőlő jövedelméből be nem hajthatók és azoknak behajtása csakis az ingatlanra vezetendő végrehajtás útján lenne lehetséges, az államkincstár követeléseiből kitöröltetik ; c) a késedelmi kamat felszámitása 1883. évi január 1-től kezdve megszüntettetik. Az a) és c) alatt emiitett kedvezmények megadása esetén az államkincstár kénytelen lesz ugyan előlegezni azon összeget, mely a szőlődézsmaváltsági kötvények lejárt kamatainak és a kisorsolt kötvények beváltására megkívántató összeg azon részének fedezésére szükséges, mely a váltságjáradéki részletek fizetésének 1890. éven túl terjesztése folytán kellő időben az állampénztárba nem folyik be; az ily módon az államkincstár által előlegezett összegek azonban nagyobbrészt megtérülnek azon váltságtörlesztési járulékok által, melyek a javaslatba hozott kedvezmények életbe léptetése esetén az 1890. éven túl a hátralékok teljes lerovásáig — fizetendők lesznek. Erősebb természetű* azonban a lokális és azon baj, mely szerint hivatalosan megállapittatott, hogy az ország több vidékén a szőlők- nagyobb kiterjedésben elhagyva, parlagon hevernek. Ezen baj tovább terjedésének meggátlása, illetőleg ezen bajnak végképi megszüntetése oly feladat, melynek megoldását a közgazdaság és az államkincstár érdeke egyformán sürgeti, a mennyiben ez idő szerint az évi termésen kivül a váltságjáradéktartozással együtt az évenkinti földadó is elvesz. A most emiitett bajnak megszüntetése végett felvettem a törvényjavaslatba a fent b) pont alatt emiitett intézkedést. Nem szenved kétséget, hogy ezen intézkedés életbeléptetése az államkincstártól áldozatot kivan, de az elől kitérni nem lehet, mert az elhagyott és parlagon heverő szőlők birtokosain, valamint nem segített az 1880 : VII. t.-czikkben foglalt kedvezmény, épen ugy nem lenne segítve az által sem, ha a váltságjáradéki hátralékok fizetésére bármily hosszú időre terjedő fizetési halasztás engedélyeztetnék, mivel a váltság összegét — annak túlmagas volta miatt — a váltságköteíezettek, valamint eddig, ugy ezentúl sem lennének képesek fizetni. Ily súlyos viszonyok között tehát nem marad más hátra, mint oly szőlők után, melyek a váltság járadék túlságos volta miatt egész dűlőket, vagy azok nagyobb részét magukban foglaló területeken a váltságköteíezettek által éveken át nem míveltetnek és parlagon hevernek,
