Főrendiházi irományok, 1881. IV. kötet • 220-287. sz.
Irományszámok - 1881-226
CCXXVI. SZÁM. 115 Son Altesse le Prince de Serbie : le Sieur Georges Pavlovitch, Conseiller à la cour de cassation de Serbie, Chevalier de l'Ordre de Takovo etc. et le Sieur Pierre Steitch, Chef de Section au Ministère des affaires étrangères de Serbie, commandeur de l'Ordre de Takovo, Chevalier de l'Ordre autrichien de la Couronne de fer (IIP. classe) etc. ; lesquels, après s'être communiqué leurs pleins pouvoirs trouvés en bonne et due forme, sont convenus des articles suivants: Article I. Chacune des Hautes Parties contractantes aura la faculté d'établir des Consuls Généraux, Consuls, Vice-Consuls ou Agents consulaires dans les villes et places de commerce de l'autre Partie. Elles se réservent toutefois le droit de désigner les localités où il ne leur conviendra pas d'admettre des fonctionnaires consulaires: bien entendu que cette réserve ne pourra être appliquée à l'une des Parties contractantes sans l'être également à toutes les autres Puissances. Article IL Les dits fonctionnaire^ consulaires seront réciproquement admis et reconnus après avoir présenté leurs provisions selon les règles et formalités établies dans les pays respectifs. L'exéquatur nécessaire pour le libre exercice de leurs fonctions leur sera délivré sans frais et, sur la production du dit exequatur, l'autorité supérieure du lieu de leur résidence prendra immédiatement les mesures nécessaires pour qu'ils puissent s'acquitter des devoirs de leur charge et qu'ils soient admis à la jouissance des exemptions, prérogatives, immunités, honneurs et privilèges qui leur reviennent. Article III. Les fonctionnaires consulaires jouiront des prérogatives attachées en général à leur charge, savoir: l'exemption des logements et contribu0 Fensége Szerbia Fejedelme: Pavlovitsch György urat, szerbiai semmüőszéki tanácsost, a Takovo-rend lovagját stb. és Stei'tch Péter urat, a szerbiai külügyministerium osztályfőnökét, a Takovo-rend középkeresztesét, az osztrák vaskorona-rend (harmadik osztályú) lovagját stb.; a kik jó és kellő alakban kiállított teljhatalmazásaik közlése után, a következő czikkekben állapodtak meg: I. czikk. A magas szerződő felek mindegyikének jogában áll, a másik fél városaiban és kereskedelmi helyein főconsulokat, consulokat, alconsulokat vagy consulsági ügynököket tartani. Fentartják maguknak mindazáltal azon jogot, hogy kijelölhessék azon helyeket, melyeken a consulsági hivatalnokok működésének megengedését czélszerûnek nem találják ; magától értetvén, hogy ezen megszorítás a szerződő felek valamelyikére csak akkor alkalmazható, ha az a többi hatalmasságokra is hasonlóan alkalmaztatik. II. czikk. Az említett consulsági hivatalnokuk kölcsönösen elfogadtatnak és elismertetnek, mihelyt az illető országok szabályainak és alakszerűségeinek megfelelően kiállított kinevezési okirataikat bemutatják. A nevezett consulsági hivatalnokok működésének szabad gyakorlatához szükséges jóváhagyás (Exequatur) díjmentesen lesz kiszolgáltatandó; és ha ezen jóváhagyást felmutatják, székhelyük felsőbb hatósága azonnal megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy hivataluk kötelességeinek megfelelhessenek és hogy az őket megillető felmentések, előjogok, mentességek, megtiszteltetések és kiváltságok élvezetébe léphessenek. III. czikk. A consulsági hivatalnokok élvezik a hivatalukkal általában járó kiváltságokat, nevezetesen : a mentességet a katonai beszállásolástól és a katonai 15*
