Főrendiházi irományok, 1881. III. kötet • 182-219. sz.

Irományszámok - 1881-191

154 CXCL SZÁM. szempontból nem eléggé indokolt, részben azonban a belföldi ipar fejlesztése és erősbödése tekintetében igen hátrányos. Mig ezen szerek készítésében a külföld már is elérte a legnagyobb tökélyt és Anglia, Francziaország és a német vámterület gyártmányai világhírűek, nálunk még csak csirái sem láthatók ezen iparnak, az osztrák tartományokban pedig ezen csak keletkező félben levő iparág veszteséggel tartja magát a külföld hatalmas versenye ellen. Ezen iparágnak meghonosítása és fejlesztése nálunk is pedig annál inkább kívánatos volna, mert az ezen osztályba eső czikkek értéke úgyszólván kizárólag a reája fordított munkában fekszik, tehát nem nagy tökétől, hanem értelmes kézművességtől függ. Ezeket figyelembe véve a javaslat különbséget tesz azon műszerek közt, melyek tudományos czélokra hozatnak be, és azok közt, melyek másféle használatra rendelvék. Az elsők jövőre is vámmentesen hagyatnak, az utóbbiak ellenben vám alá helyeztetnek. A vám alá eső műszerek két tarifaszámba osztályoztatnak, az egyikbe (299 a) az optikai műszerek esnek és a már jelenleg is vámmal terhelt színházi látcsövek és szemüvegek. A másik (299 6) tarifaszám alá pedig a többi külön meg nem nevezett műszerek soroztatnak. Az optikai műszerek értéke átlag 1000 frt, a színházi látcsövek és foglalt szemüvegek értéke 1900 M. A javaslatba hozott 125 frt vám, az ezen tarifaszám alá foglalt árúk átlagértékének kerekszámban 8%-át teszi. A vám tehát az árú értékéhez képest épen nem mondható túlságos magasnak, mindazonáltal annak magasabb összegben leendő megállapítása czélszerűnek nem tartatik, mert könnyen visszaélésekre és vámröviditésekre adhatna okot, a mennyiben ezen árúk részei szétszedetnének és a 239. és 313 tarifa számokra megállapított vámok mellett hozatnának be. A 239. szám alá ugyanis a megmunkált és köszörült üvegek esnek 50 f'rtos vámmal, a 313. szám alá ellenben az üvegek foglalatai szintén 50 frttal. Ezen tételeket tehát ugy kellett combinálni, hogy az egyes részekre kivetett vám és a kész gyártmány vámja közti különbözet ne legyen oly nagy, hogy annak részleteire való szétszedése nagyobb nyereségre alkalmat nyújthasson. A külön meg nem nevezett műszerek vámja 50 írtban állapíttatott meg. Órák. Az órákat illetőleg az előterjesztés két irányban tartalmaz módosítást. A mostani tarifában az órák elszórtan különféle osztályokba vannak sorozva. A toronyórák és azok alkatrészei a közönséges vasárak közt, a függő órák és óraszekrénykék fából a legfinomabb faáruknál szerepelnek, holott a zsebórák, tekintet nélkül az anyag minőrégére, a legfinomabb apró-árúkhoz és végre a faliórák és állványórák a közönséges apróáíúkhoz vannak beosztva. Az órarészek ellenben, a toronyóra-részek kivételével és az óramüvek a legfinomabb vasárúkhoz tartoznak. Ezzel szemben czélszerűnek látszott az órákat egy osztályba egyesíteni és az alkatrészeket és óraműveket is összefüggőleg az órákkal vám ózni. Azsebórák jelenleg 100 kilogramonkint 200 frt vámot fizetnek. Ezen óráknak súlyszerinti vámozása helytelennek ismertetett fel, a mennyiben ezen vámozási módszer az óratokok értékkülönbözetét teljesen figyelmen kívül hagyja és másrészt azon visszásságra vezet hogy a sokkal értéktelenebb nehéz órák (pl. munkás-órák packfongból) nagyobb vámot fizetnek mint a pár száz forintot érő finom aranyórák. Ennek folytán czélszerűbbnek látszott a zsebórákat jövőben darabszám szerint vámozni, mint azt a franczia új vámtarifa is teszi. A javaslatba hozott (1 frt, továbbá 50 és 30 kros) vámok az értékhez viszonyítva mintegy 5%-nak felelnek meg, és magasoknak nem igen mondhatók, ha tekintetbe vétetik az, hogy az ezen iparágban sokkal előrehaladottabb Francziaország 4*50, 1-50 illetőleg 1 frankot szed vám fejében. — Nehogy azonban a vám kijátszása czéljából ezen órák szétrakva, azaz küiön az óratokok és külön az óraművek szállít-